Griffendél klub

-Frankó. -mormogtam. -Még fél óránk van.
Gondoltam, hogy kitörök és dühösen közlöm, hogy hagyjon mindenki békén, én ugyan nem fogok szerencsétlenkedni a bálon, de nem akartam Bree-t lehangolni.
-Milyen ruhád lesz? -kérdeztem, csak hogy szóljak valami hasznosabbat is.

-Szia! Aha, köszi. -feleltem, közben nagyjából már arra sem emékeztem, hogy mire válaszoltam. -Hánykor is kezdődik ez a cirkusz? -tudakoltam meg, csak hogy lelkileg felkészülhessek, itt a kanapéra omlott állapotban.

-Az egyik az, hogy többet lehessek a nagyszüleimmel... Ezt mondjuk konkrétan egy extrahosszú téli szünettel lehetne megvalósítani, amiben lenne időm otthon karácsonyozni, meg veletek is nyaralni a Karib-szigeteken. Akkor ez elmegy másodiknbak, hogy rendesen jöjjön össze ez is. Aztán még... hogy velem lehessenek a kutyáim, itt a Roxfortban, mert hiába van macskám, közel sem tudja pótolni őket. Most ezek jutottak eszembe, de ha tovább gondolkodnék, biztos lett volna értelmesebb ötletem...- tettem hozzá még félhangosan.
-Hé, van még valakinek kérdése? Úgy látom, többen is ásítoztok. -állapítotte meg Bree a többieken végignézve.
-Én is amondó vagyok, menjünk, jól elment az idő. -állapítottam meg, majd szinte pánikszerűen vettem magamhoz a rajzaimat és slisszoltam fel a hálószobámba.

-Hát, McGalagonnyal szinte állandóan összeveszünk, nem is tudom, miért...? - tettem fel a költői kérdést színpadiasan sóhajtva. - Legutoljára például konkrétan kiátkozott az irodájából, miután kopogás nélkül mentem be - vontam vállat. - A többi tanárral nincs különösebb bajom, valahogy mindig csak vele veszem össze... Chase, melyik a kedvenc helyed az egész világon?

Na, az megint olyan, amire először csak tátogtam egy sort, aztán elkezdtem végiggondolni. Ez nekem túl elvont volt már. Inspirálni? Motiválni? Ha arra gondolok, hogy mit szeretek rajzolni, akkor mindenképpen a természetet kell említenem.
-Mondjuk a természet. Számomra minden szép, amit egy erdőben látok, és mindig kedvem támad lerajzolni, vagy közelről megivzsgálni, minnél többet megtudni az ottani növényekről, állatokról. Meg sok emlékezetes élményem van ilyenről, és ha ezek eszembe jutnak, segít, hogy jobb kedvem legyen. -magyaráztam, remélve, hogy nem valami nagyon másról beszélek, mint amire ő gondolt.
-Victoire, mi volt az eddigi legjelentősebb összezördülésed valaki itteni tanárral? -használtam ki a lehetőséget, hogy most tőle kérdezzek.

-Azt talán még én is láttam - mosolyodtam el. - Bree, Te is játszol, nem? Terelő, ugye? - tettettem tudatlanságot.

-Hát... -gondolkodtam el magam elé bámulva egy pillanatra. Még sosem gondolkodtam azon, hogy mi lett volna ha a másik kettő közül valamelyikbe jutok. Huh, fura lenne. -A varázsló rokonaim mind ide jártak, valamint nem is nagyon tudtam a másikakról, szóval egyértelmű volt, hogy ide jövök. -válaszoltam. -Adam, mi volt a legcikibb kviddicses bakid, amit meccsen csináltál és valószínű mindenki látta? -léptem tovább gyorsan.

-A Karácsony, és a Weasley-pulcsik, amiket Molly mama szokott kötni nekünk. Illetve természetesen a hó és a csípős, mégis kellemes szél, ami ilyenkor bizsergeti a bőröd - feleltem halványan mosolyogva. - Jordan, miért a Roxfortot választottad varázslóiskolának?

Kicsit tolakodónak éreztem a kérdést, de még mindig jobb, mintha valami ennél is személyesebb hülyeséggel jött volna elő.
-Kutya. Konkrétan szibériai husky. -feleltem minden különösebb lelkesedés vagy érzelem nélkül. Közben a többieket pásztáztam, és azon gondolkodtam, kinél kockáztassak meg valamiléyen kérdést, ami azért ilyen 'őszinte vagy őszintébe' illik, de azért mégsem túl titkolnivaló Victoire előtt. Frusztrált érzésem támadt, bár magam sem tudom, miért.
-Jeffry, melyik tantárgyat utáltad legjobban a Durmstrangban, és miért? -tettem fel egy biztonságos kérdést.

-A Karib-szigetekre - mosolyogtam hamiskásan. - Jordan, mi a patrónusod? - hajoltam kissé előbbre izgatottan.

A legkevesebb kedvem sem volt hozzá, és már épp ellenkeztem volna, amikor Bree egy felém küldött pillantásából kivettem, hogy erősen ajánlja, maradjak. Így aztán feszengve ültem le közéjük a földre, közben a mappámat észrevétlenül leraktam a kandalló mellett álló mindenes polcra.

-Hello, Jordan! - integettem felé kedélyesen mosolyogva én is. - Tett vagy őszintézünk, beszállsz?

A mai délutánt arra szenteltem, hogy kerestem egy magányos folyosórészt, ahol az ablakok a Tiltott Rengetegre néznek, felültem a párkányba és lerajzoltam a havas tájat. Most nem voltam túl elégedett a végeredménnyel, mert akárhányszor ránéztem, mindig találtam egy-két aprócska csiszolnivalót. Már esteledett, mire visszakeveredtem a klubhelységbe. Elég meglepő látvány fogadott: Bree-ék, Victoire és Jeffry, felettébb jó hangulatban üldögélnek és beszélgetnek. Halkan köszöntem nekik, majd a lehető legkevesebb feltűnéssel, a rajzmappámat magamhoz szorítva indultam gyorsan a hálókörlet felé.

-Van, Dorian Hidney a neve, szintén Hollóhátas, és ötödéves, mint én - válaszoltam. - Chase, te magadtól vagy ilyen okos, vagy tanultad? - interjúvoltam meg a legidősebb testvért is.

-Louis Weasley - válaszoltam könnyedén mosolyogva.
A többiek értetlenül néztek ránk, valószínűleg senki nem értette, mire fel volt ez a kérdés, de Brianne mintha egy kicsit megnyugodott volna, hogy ez legalább mintha úgy hangzott volna, mint egy igazság.
-Adam, mit szeretsz legjobban csinálni szabadidődben? - fordultam a középső Stacks-testvérhez.