Griffendél klub

Kedves Naplóm!

Végre hazaértem. Mármint Roxfortba, de érted, mire gondolok.
- Boldog karácsonyt, Han! - nyomott egy puszit a homlokomra Lucio.
- Boldog karácsonyt neked is! - Átöleltem, magamba szívva a kakaós-tejeskávés illatát. Akárhányszor vele vagyok, a közelében vagyok, úgy érzem, hogy a világ tényleg olyan jó, mint amilyennek látom. Hátrébb húzódtam, hogy a szemébe tudjak nézni. Éreztem azt az izgatottságot, mint amikor megvettem az első nyalókámat a Mézesfalásban az első saját fizetésemből. - Hoztam neked valamit!
- Nekem is van ajándékom a számodra - felelte mosolyogva.
- Én kezdem - vettem elő a táskámból a gondosan becsomagolt ajándékot. Lucio halkan elnevette magát, nem is értem, miért. Jó, talán viccesnek tartotta a táncoló pingvineket télapósapkában a csomagolópapíron. De egyszerűen muszáj volt megvennem, olyan aranyosak!!!! - Remélem, tetszeni fog.
- Ha tőled kapom, akkor biztos, tetszeni fog - kacsintott rám, míg én nevetve hányást imitáltam. - Tudom, hogy igazából szereted ezeket a nyálas megjegyzéseimet. Hiányozna, ha nem hallanád őket.
- Persze, mondogasd csak magadnak nyugodtan - kacagtam. Annyira kíváncsi voltam, hogy tetszeni fog-e neki az ajándékom. Még hetekkel ezelőtt előkészítettem minden szükségeset, és tegnap egész éjjel ezen dolgoztam. Egy apró, alig öt centiméter átmérőjű gömb alakú kulcstartó, ami egy miniatűr Földet ábrázol.
- Wow - forgatta a kezében.
- Mindig az a fele világos, amelyikre valóban süt a nap, sőt, ha rámutatsz a pálcáddal, és azt mondod, hogy Explotempus!, akkor látni fogod, hogy éppen milyen időjárások vannak a világ minden táján, és ha sötétben vagy, és ha a Lumos!-szal rámutatsz, akkor nem a pálcád fog fényleni, hanem a földgömb megjeleníti a szobádban a csillagokat - hadartam. - Tudom, hogy hülyeség, de tudom, mennyire szereted a csillagászatot, meg a földrajzot, és szerintem jó ötletnek tűnt, de így elmondva tiszta hülyeség, valami jobbat is kita…
Belémfolytotta a szót egy csókkal, majd, amikor elhúzódott, a biztonság kedvéért az ujját a számra helyezte.
- Ez a legeslegjobb ajándék valaha - mondta. - Úgyhogy ha egy szóval is több rosszat mondasz róla, akkor dühös leszek rád. Jó leszel?
Bólogattam, mivel még mindig a számon volt az ujja, amit most leengedett.
- Mint mindig - feleltem immáron szóban.
- Na ne nevettess - borzolta össze a hajamat. - Te? Jó? Mindig?
- Hééé! - nyújtottam ki a nyelvem rá, de ő nem törődött velem. Elővett egy csomagot, ami karácsonyi minionos csomagolópapírba volt csomagolva. - Merlin unikornisus alsógatyájára! - a szám elé kaptam a kezem. - Te komolyan szereztél ilyen csomagolópapírt?
- Csak érted - olyan aranyos mosoly ült ki az arcára. - Ha ennyire megörülsz a csomagolásnak, kíváncsi vagyok, mit fogsz szólni az ajándékhoz. Bár a tiédhez képest nem olyan jó…
- Mit mondtunk az ajándékok leszólásáról? - emlékeztettem.
- Először is, én mondtam. Másodszor is, az csak rád vonatkozott - mielőtt még közbevághattam volna, folytatta. - Harmadszor pedig csendben maradok, nyugi.
Rámosolyogtam, és kíváncsian bontogatni kezdtem az ajándékomat.
- Nem tudom, hogy ez hogy lehetséges, de sokkal jobb, mint a minionos csomagolópapír - öleltem át boldogan.
- Azért örülök, hogy jobb ajándékot találtam neked, mint egy csomagolópapír - kicsikét zavartan nevetett. - Eléggé nehéz volt.
- Nekem ajándékot találni? Miért? Hiszen már nyolc hónapja együtt vagyunk. Jobban ismersz, mint bárki más.
- Mégis úgy érzem, hogy alig ismerlek… - túrt bele a hajába. - Olyan keveset beszélsz magadról, a múltadról, a családodról…
- Nem egyszerű - szomorúan mosolyogtam rá. - De majd egyszer mindent elmesélek, esküszöm. Viszont nem kéne elrontani a karácsonyt egy szomorú élettörténettel, nem igaz?
- Lehet - húzta félmosolyra a száját. - De nehogy azt hidd, hogy megúszod.
Akármennyire is reméltem, tudtam, hogy igaza van. Egyszer el kell neki mondanom, ha nem szeretném elveszíteni. Márpedig nem szeretném elveszíteni.
- Mindjárt jövök, csak felveszem, jó? Két perc - pattantam fel a csomaggal a kezemben, majd gyors puszit nyomtam a szájára. - Nagyon köszönöm.
Na, de mit is kaptam? Inkább beragasztok egy fotót, nincs kedvem leírni.

Mindentudó mosolyt villantottam Hudsonra, aki nevetve megcsóválta a fejét majd túlpörgött barátnőjét próbálta egy kicsit visszafogni.

Chase és Adam összenéztek.
- Nem tudom... Bree-nek rosszul esne, ha nem derülne ki semmi lényeges... - bizonytalankodott Adam.
- De ha mégis van valami takargatni valója, akkor viszont veszélybe sodorhatja, ha nem teszünk semmit - sorolta a pro érveket Chase. - És bár ez erősebben megszegi a szabályokat, mint majdnem bármi, amit eddig tettünk, a húgunkért tennénk.
Adam sóhajtott egyet és beadta a derekát.
- Akkor már csak tervet kell készítenünk - jegyeztem meg látván, hogy mindenki belement.

- Megoldom - jelentettem ki magabiztosan. - Viszont biztosak vagytok benne, hogy ezt szeretnétek?

- Szinte teljesen biztos... - húzta el a száját Adam. - Ha megcsinálnánk, úgy kéne, hogy Bree ne tudja meg addig, amíg nem kell.

- Nem is tudom... - nézett rám bizonytalanul Chase, mintha tőlem várt volna bárminemű támaszt.
- Hát, tényleg meredek lenne, de ha ügyesek lennénk... - játszottam a bizonytalant. - De mi lenne Bree-vel?

- Én is szoktam néha úgy érezni... - jegyeztem meg. Óvatosnak kell lennem, hogy biztosan a kellő végeredményhez jussak. - De nem adhatunk neki Verita serumot, hogy kiderítsük!

- Én nem kifejezetten kedvelem - szólalt meg először Chase. - Mindig olyan fura érzés fog el, amikor Bree közelében látom... De lehet, csak a testvéri törődésem miatt gondolom így. Viszont nem tudom... Az elejétől kezdve nem volt valami szimpatikus, de amíg nem csinál bajt, addig csak szemmel tartom.

- Amúgy most ők hogy vannak? Mert néha olyan érzésem van, mintha Ralph kihúzná Bree-t közületek, közülünk. Nem mintha zavarna, csak furcsa - jegyeztem meg óvatosan. Ha most ez összejön, akkor sikerülne közelebb kerülnöm a küldetésem teljesítéséhez. - De szóljatok, mert lehet, hogy rosszul látom.

- Sziasztok! - köszöntem elsőként Vannah-nak és Hudsonnak. Alig bírtam visszatartani a fülig érő vigyoromat, mert aznap délután beszéltem Hudsonnal, aki Vannah-ról mesélt. Viszont jó baráthoz híven csendben maradtam és magamban somolyogtam. - Én már kész vagyok, ahogy nagyjából mindenki. De még szerintem fölösleges elindulnunk. Bree kint megvárja Ralphot, aztán, ha ő is megjött, akkor kitalálunk valamit.

Felvettem a ruhámat, a tükörben a ruhához illően átcsináltam a hajam, majd lementem a klubhelységbe, ahonnan már az emberek izgatott hangja szűrődött fel.

- Ráér az - legyintettem, majd ahogy a kipirult arcát elnéztem, intettem neki a fejemmel a hálókörzet felé. - De menj nyugodtan, látom, hogy sietsz.