Griffendél klub

-Őőő... Köszönöm a lehetőséget, de kétlem, hogy meg tudnám oldani. -erőltettem magamra udvariasságot. -Inkább maradnék otthon a nagyszüleimmel. -mondtam halkan.

-Értem. Engem is beleszámíthattok! -jelentettem be. -Habár remélem, nem lesz kifogása a szüleimnek.

-Merlin alsógatyájára! -teljesen leesett az állam. -Hát erre nem számítottam... EZ FENOMENÁLIS! -tomboltam. És ki tudja még biztosan rajtam kívül? -érdeklődtem izgatottan. -Vagy legalábbis szeretne...?

-Wáóó, ez király! És hova? És kik még? És mennyi időre? Ééés...? Ja, ennyi. Merlinre, ez fantasztikusan hangzik! -lelkesedtem be.

Tanácstalanul ácsorogtam a Kövér Dáma portréja előtt és azon gondolkodtam hogy a) mi lehet a jelszó és b) a festmény melyik stabil felületén tudnék kopogni. Végül aztán, hiába próbáltam dörömbölni a festmény keretén, erre felébredt az idős hölgy és elkezdett méltatlankodni. Rá sem hederítve jól kieresztettem a hangom és elordítottam magam:
-Haaahhóóó!
-Ó, ez Viráglány lesz! Neki is szóltam, mert persze őt is érinti a dolog. -mondta Bree, majd beeresztett.
-Hali! Szóval, mi a kupaktanács tárgya? -érdeklődtem miközben lehuppantam az egyik puha szőnyegre, feltételezve, hogy már lemaradtam a lényegről.

-Mert a többi kötelező? -használtam ki gyorsan a hirtelen beállt rövid, de döbbent csendet.

-Mehet mindenki a dolgára. -határoztam, mert nem volt más tervem eddig. Furcsa, hogy mindenki tőlem vár engedélyt mindenre. Nekem mindenesetre majd elő kell készíteni a terepet a főzőcskéhez, de azt megoldom magam is, később.

- Most fogunk csinálni valamit vagy oszolj van és mehet mindenki a maga dolgára? - kérdeztem visszafojtott türelmetlenséggel. - Mert nekem most igazán el kéne mennem egy kis időre.

-Hm... Most egyelőre nem jut eszembe semmi, de majd közben kiderül, és akkor szólok mindenképpen. Köszi előre is. -mondtam nekik.
Furcsa, hogy teljesen megmozgatott ez az animágia-dolog. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon mennyire lesz nehéz rávennem magam, hogy igenis a többiekkel összedolgozva megvalósítsuk, és most bizonyára rám sem ismernek, úgy sürgök-forgok.

- Mi tudunk valamit segíteni? - kérdezte Chase.

-Akkor elmondom, hogy kell elképzelni a főzet elkészítését. Szóval valószínűleg az ötödik emeleti fiúvécé egyik fülkéjében fogom felállítani az üstöt. Előtte néhány védőbűbájjal bebiztosítom, aztán elkezdtem. Sajnos nem túl gyorsan fog működni, de állítólag 13 nap alatt elkészül. -tájékoztattam őket.

- Mint a karikacsapás - legyintettem, s próbáltam eltakarni a horzsolásokat a karomon, illetve nem sántítani. Amiről nem tudnak, az nem fáj. Remélem, legalább is, miután elmentem a gyengélkedőre.

-Azta... -kerekedtek el a szemeim. -Minden elismerésem. Köszi! -néztem végig megigézetten a szerzeményeken. -Hogy ment?

Amikor beléptem a portrélyukon, a kanapén ültek és beszélgettek. Letettem az asztalra a kis táskát, amiben üvegcsék, füves zacskók és tubusok voltak.
- Remélem, minden megvan.

-Akkor miért akarsz találkozni? -dünnyögtem, miközben indultam is le a nagyterembe, hogy hozzak valami kaját.
5 perc múlva beállítottam egy banánnal és egy két mogyorókrémes croissantal.

- Beszerzésre egyedül megyek - ismételtem meg. - Ti addig szerezzetek nekem reggelit. Most azt hiszem, kihagyom.

-De várjatok, kellek én hozzá egyáltalán? Mert nem akarok fölösleges, útban lévő ember lenni. -kérdeztem.

- Roxmorts - vontam vállat, majd, amikor leírtam mindent az alkaromra, visszaadtam a könyvet. - Hol találkozunk?