Griffendél klub

- Oroszlán! - lelkesedett Katie. Teljesen el tudtam képzelni fenséges oroszlánnak.
- Jó ötlet - mosolyogtam, majd Ralphra néztem. A bál óta alig beszéltünk, nem tudtam mire vélni. - És te, Ralph? Még mindig hiúz vagy hiéna szeretnél lenni?

- Ikrek vagyunk - emeltük fel a kezünket védekezően egyszerre.

- Hm... - gondolkoztam el egy pillanatra, majd eszembe jutott Viráglányra legjobban hasonlító állat. - Papagáj?

- Oké - bólintottam. - Ki milyen állatra gondolt? Én például a sasra.
- Hóbagoly - felelt Chase.
- Sólyom - szólt Adam.

Én is felemeltem a mancsomat, majd Christine-re néztem, aki még tétovázott.
- Hát, oké, végül is, jó buli lesz - vont vállat, és az ő keze is a magasba lendült.
- Akkor ezt megbeszéltük - bólintottam. - Mikor kezdünk neki?

- Szóval, készfeltartással szavazzunk. Ki az, aki benne van? - kérdeztem a klubhelyiségben a földön japánülésben ülve. Ralph, Chris, Katie, Vannah, Jordan, Chase, Adam, Jeffry és én voltunk ott, mindenki más már elment aludni.

Tudjátok, az embernek kétféleképpen tetszhet meg egy másik személy. Van, amikor szépen-lassan alakulgat valami egy kezdeti parázsból (talán lehetséges, hogy ez van nekem Ralph-fal, de még eléggé parázsállapotban lehetünk, ha nem vagyok biztos benne). A másik, amikor van az embernek egy bizonyos típusa. Tudjátok, mint amikor ruhát vásároltok. Imádom a lilát, ha látok olyan felsőt, nagy eséllyel megveszem. Viszont vannak más színű ruhadarabjaim is, persze, csak azokhoz több idő kell. Nem tudom mennyire értitek ezt az egész dolgot, de a lényeg az, amire ki szeretnék lyukadni. Fú, ezt de jól megmondtam. Szóval, nekem a kifejezett típusom, az afro-amerikai vonások. Ne kérdezd, nem tudom, miért, nem tudom, hogyan, de ez van. Ez olyan, mintha minden fiú 50%-os esélyről indulna (vagy összejön vagy nem), de ők viszont 70%-kal. Nem fer, meg minden, de ez van. Szeretem a lila színt. (Most már valószínűleg mindannyiótokat összezavartam, de sebaj. Én általában értem azt, amire gondolok.)



- Örülök, hogy találkoztunk - ismételtem meg mégegyszer. Közben kérdezett valamit, de teljesen kiment a fejemből, hogy mi az. Összezavartak a színek. Chase oldalba bökött, és ez rögtön eszembe jutatta a kérdést. - Jajaja, igen, vacsora lesz nemsokára. Lemehetnénk együtt és akkor még tudnánk beszélgetni.
Még negyedóráig elvoltunk a klubhelyiségben, majd lementünk a Nagyterembe. Ki kell zárnom a fejemből ezt a srácot és lecsökkenteni az esélyeit 50%-ra, mert ez így nem fer a többiekkel (mintha lennének többiek...) szemben. Vagyis, inkább magammal szemben, mivel nincsenek többiek. Még a végén valami olyant hitetek el magammal, ami nincs.

Bár eléggé utánanéztem ennek a sulinak, jobb lett volna kerülni a témát.
- Mi lenne, ha máskor mesélnék róla? Hiányoznak a barátaim, és most szeretném egy kicsit kiverni a fejemből az egész történetet, ha nem baj - utasítottam el udvariasan a témát, majd megigazítottam a sporttáskám a vállamon. - Ti négyen szoktatok együtt lógni vagy még van más is?
- Van még egy lány, Savannah, aki Hugrabugos - felelt Bree. - Meg még talán Hudson is ide sorolható, mert annyit járunk a gyengélkedőre.
- Most is onnan jövünk - mutatta meg Adam a friss sérülést a kezén. Már gyógyulófélben volt, de azért még mindig látszott.
- Hudson nagyon jófej ember - mosolyogtam, amikor a régi barátomra gondoltam. - Mármint, lehet. Én meg az igazgatónőtől jövök, ott futottam össze vele. Egy ideig együtt mentünk, aztán elváltunk a gyengélkedő előtt.

- Sziasztok! Jeffry vagyok, Durmstrangból jöttem át és mostantól a ti évfolyamotokba fogok járni - foglaltam össze a lényeget. Végigmértem a hármasikreket, nagyjából úgy néztek ki, mint a képeken. Csak Chase magasabbnak, Adam izmosabbnak és Bree... szebbnek tűnt. De persze ezeket a gondolatokat nem mondhattam ki. - Ti pedig...?
- Adam, Chase és Bree - mutatkozott be mindenki helyett a lány egy kedves mosollyal, majd kezet nyújtott. - Örülök, hogy találkoztunk. Ha esetleg szeretnéd, hogy körbevezesselek, bármikor a rendelkezésedre állok.

- Nem ők azok? - kérdeztem meg, amikor a három szóban forgó szamár felbukkant a portrélyukban. - Mert hasonlítanak egymásra és egykorúaknak tűnnek.

- Köszönöm szépen, de szerintem elleszek körbevezetés nélkül is, amíg el nem kezdődnek az órák. Akkor meg majd odacsapódom a tömeghez - mosolyogtam, majd gondoltam, hogy meg kéne keresni a Stacks tesókat is. Minél hamarabb közéjük kéne kerülnöm. - Merre vannak a barátaid?

- Eddig a Durmstrangra jártam, Bulgáriában - feleltem készségesen. - Röviden annyit, hogy bizonyos családi okok miatt kellett ide jönnöm, a Roxfortba.
Nem hazudtam, csak a Durmstrangos részben. De bizonyos családi okok miatt jöttem vissza ide. A szüleim aurorok, a Főnix Rendjének tagjai, tehát belerángattak.

- Nem, nem igazán - húztam el a számat. - Bocs, tesó, de nem tartottam túl érdekesnek, ráadásul McGalagony professzor hamar visszajött, úgyhogy esélyem sem lett volna különösebben megfigyelni. Tudod, a sok új dolog itt a suliban. Remélem hamar megszokom.
Hamar megszokom, hogy újra tizenhat éves vagyok és nem tizenkilenc. És még mindig roxfortos vagyok.