Nagyterem

- Ó, nemár, volt tökös muffin? - néztem az egyik srác után, aki elsétált mellettem. Nem hittem el, hogy van ilyen igazságtalanság a földön, de végül csak sóhajtottam egy nagyot és beletörődtem keserű, tökös muffinmentes életembe. - Ajj, mindegy. Majd máskor... Nem tudjátok, hogy kik fognak játszani? Vagy csak úgy menni fog valamilyen zene?

- Én is csak egy sült almát ettem, de legalább ennyire szükséged lesz - súgtam vissza és odanyújtottam neki a szedőt. - Hosszú még az este.

- Nem ízlik? - kérdeztem halkan, amikor néztem Ralph-ra, aki alig evett eddig valamit, csak kotorászott a tányérján, de pontosan láttam, hogy még alig tűnt el valami. - Vagy van valami, ami bánt?

- Leveheted - továbbra sem szakítottam meg a szemébe nézést. - Viszont akkor táncolsz legalább egy lánnyal. Vagy felőlem fiú is lehet, de táncolsz.
Muszáj volt, hogy valamelyest elérjem, hogy akarata ellenére jól érezze magát. egyszerűen nem bírtam volna ki, ha egész este ilyen bús-ideges fejet vág.

- Légy szíves - halkan mondtam, miközben megállítottam a kezét és mélyen a szemébe néztem. Most nem próbáltam elviccelni a helyzetet, egyszerűen csak a tekintetemmel üzentem neki mindent. - Nem tudod, mi fog történni most és ki tudja, még jól is érezheted magad.

- Most eltekintek attól, hogy azt mondtad, hogy inkább, mintha egy veszélyes ember lennék és azt válazsolom, hogy szívesen táncolok veled, de fogsz Savannah-val is - mosolyogtam rá kedves határozottsággal. - Ha már vettem a fáradságot, hogy elhozzalak életed estéjére, akkor legalább ennyivel tartozol nekem.

- Illetve életcélt kell teljesítenünk - tette hozzá Chase. - Jordanból embert faragni.
- Tudom, Jordan, hogy el szeretnéd hívni egy táncra - néztem Jordanre, akinek pont mellém sikerült ülnie, úgyhogy sípcsonton tudtam legyinteni.

- De, viszont egy kis apróság közbe jött - egy pillanatra véletlenül Ralphra néztem. Reméltem, hogy senki sem vette észre. - És teljesen kiverte a fejemből. Amúgy is, elég nehéz volt öltönybe varázsolniuk a fiúknak. De mindenképpen fel fog kérni egy táncra, ne aggódj.
Örültem, hogy Viráglánynak sikerült feldobnia egy témát. Még, ha le is esik, most adtunk lehetőséget mindenkinek, hogy beleüssön a labdába.

- Jó étvágyat! - mosolyogtam az asztaltársaimra, majd vettem magamnak egy sült almát.
Az elején nagyon csendben ettünk - senki sem tudta, mit kéne bedobni témának. Segélykérően arra néztem, aki a legjártasabb a beszélgetésekben - Viráglányra.

Tudom, hogy illene figyelni, amikor az igazgató beszél, de túlságosan új volt a helyzet ahhoz, hogy lekössön a beszéd. Mint Mardekáros, hamar megtanultam, hogyan kell megfigyelni más embereket, de mivel nem vagyok jó Mardekáros ezért nagyon ritkán használtam. Általában máshol járt az agyam - persze, mindig odafigyeltem az apróbb részletekre, de tudatosan csak néha-néha fordult elő. Most viszont sorra vettem az embereket úgy, ahogy tanították - mintha csak körbenéznék.
Adam ült a jobb oldalamon, amikor gyorsan rápillantottam, vidám mosollyal nézett rám. A pártized másodperc alatt azt sikerült levennem róla, hogy kicsit zavarban van, vidám. Viszont, amikor továbbsiklott a tekintetem, észrevettem, hogy egy aggódó pillantást vetett az asztal túlsó felén ülő húgára.
Adam másik oldalán ült Katie, aki éppen Chase-szel beszélgetett halkan, de izgatottan. Rögtön látszott, hogy már régóta ismerik egymást - nem csoda, hiszen Chase testvérei mind kviddicscsapattagok, ahogy a lány is. Nem hallottam pontosan, miről is beszélnek, de nem is érdekelt különösebben, mert már a következő személyt néztem ki magamnak.
Savannah izgatott volt, annak ellenére, hogy nem volt párja - bár az elején azt hittem, hogy Jordannal van együtt. Bár nem szeretem a sztereotípiákat, de a boszorkányról rögtön lejött, hogy Hugrabugos - vidáman mocorgott, mosolygott, nézelődött.
A mellette ülő fiú, akiről azt hittem, hogy a párja, Jordan úgy nézett ki, mint akit akarata ellenére rángattak volna el ide - és a félmondatokból, amiket az utóbbi fél órában hallottam, úgy éreztem, hogy ez a teória nem áll távol az igazságtól.
A tekintetem tovább siklott az utolsó párosra - Bree-re és a bal oldalamon ülő Ralphra. Bree, bár nem hercegnősen, de kiöltözött a bál alkalmára. Látszott rajta, hogy ez nagyon nem a megszokott viselete, mivel folyamatosan igazgatta a szoknyáját - de ezt a zavara miatt is csinálhatta, amit Ralph okozott. Igen, jól olvastad, Ralph zavarba hozott valakit, egy lányt! És nem azzal, hogy megalázta volna. Jujjuj, ezután az este után pletykaözön várhatóóó!
Amikor Bree-ről a köztünk ülő fiúra vetettem egy pillantást, észrevettem, hogy engem nézett. A csudába, vajon mióta? Idióta Mardekárosok... Mindig jönnek a megfigyelésükkel.

- De ugye nem fájt neki? - kérdeztem, miközben befelé haladtunk. Nem támogattam a fölösleges erőszakot (mondja a kviddicsező). A többiek már rég bekeveredtek és szerencsére tudtak foglalni nekünk helyet.
A terem amúgy szokásosan varázslatos volt - a szó szoros értelmében.

- Figyi, ha leguggolsz, te is úgy fogsz járni, mint én - nevettem. Nagyon örültem, hogy legalább egyvalaki megtalált a tömegben. Jó azoknak, akik 170 centi felett vannak. - De amúgy nem fáj semmim, kemény vagyok, mint Tarzan sarka. Csak könnyebb és alacsonyabb, mint az a tahó, aki fellökött.

- Próbáljunk együtt maradni, hogy együtt tudjunk ülni! - adtam ki a parancsot és reméltem, hogy mindenki hallotta.
Hirtelen óriási lett a tömeg, diákok százai csődült le a lépcsőkön. Eléggé lökdösődősek tudnak lenni az emberek, ha arról van szó - és mindenki elsőként akart bejutni a Nagyterembe. Először egy-két ember mászott be közénk. Adam észrevette, hogy engem, mint az egyik legkisebb tagját a csoportunknak (azért egyik, mert Chris is olyan magas, mint én), kezdenek elsodorni az emberek, úgyhogy amíg egyik kezével Christine kezét fogta, a másikkal az enyémet, hogy ne hagyjanak el. Egy ideig jól ment, de valamelyik böhöm nagy Hugrabugos srác meglökött és elestem - Adaméket pedig magával ragadta az emberek hulláma.
- Bunkó! - morogtam, majd próbáltam feltápászkodni, de folyton vissza-visszalöktek. - Nézzetek már a lábatok elé!
Végül rájöttem, hogy egyszer úgyis elfogynak, úgyhogy leültem törökülésbe és vigyáztam, nehogy fejberúgjon valaki.