Nagyterem

-Hogy őszinte legyek, az esetek többségében én is örülök, hogy nincs tesóm. -mondtam félhangosan, mire hirtelen kaják hadserege jelent meg az asztalokon az igazgató egy pálcaintésére. Lenyűgözve nézegette mindenki a hatalmas kínálatot, én azonban valahogy nem kívántam semmit. Általában ilyenkor ez így van, talán a honvágy miatt, vagy nem tudom.

-Nem, nekem sincs ismerősöm. Tesóm amúgy nincs is egyáltalán. -tettem még hozzá. Valahogy sosem bántam, még csak az kéne, hogy valami kicsinyített másom kövessen árnyékként mindenhova és hisztizzen. Vagy hogy egy nővér vagy bátyó szekáljon , mint ahogy Briannéknél is épp ez történik, gondoltam.

-Semmi baj. -húztam vissza kezem amit hirtelen védekezően magam elé kaptam.
-Amúgy van valaki ismerősötök, akiért izgulni kell, hogy griffendéles lesz-e? -kérdeztem, mert hirtelen eszembe jutott. Végigjárattam a tekintetem a maradt csoport gyerekre. Nagyon különbözőek voltak és fogalmam sem volt, mi alapján tudja egy kalap ezeket a csöppségeket besorolni.

Miután leszálltunk a Roxfort Expressről, első utunk a minket az épületig szállító különleges kocsikhoz vezetett, amik természetesen meg voltak bűvölve, így vezető nélkül mentek. Most sem csalódhattunk a fogadtatásban. Miután átverekedtük magunkat a kissé félő és izgatottan mocorgó elsőévesek tengerén, megpillantottuk a gyönyörűen feldíszített Nagytermet. McGalagony ahelyett, hogy a szokásos igazgatói emelvényen állva várta volna az évnyitó ünnep kezdését, a legkisebbeket terelte össze egy oszlopba a Teszlek Süveg széke előtt. Mi, a nagyok helyet foglaltunk a megfelelő ház asztalánál és kíváncsian vártuk a fejleményeket.

Az iskola földszintjén található Nagyteremben esznek a diákok és itt zajlanak az ünnepségek is.