Nagyterem

- Na, nagyon borzalmas volt? - kérdeztem Jordant a végén. - És most kivételesen nem akartál belehalni.

- Még fél órája sem vagyunk itt, ezt el is felejtheted - álltam meg határozottan. - Gyere, táncolj velem! Jeffry nem fog megsértődni. Ugye?
- Dehogyis - mosolygott ránk a fiú.

- Azt hitted, hogy elosonsz anélkül, hogy észrevennélek? - jelentem meg Jordan előtt. Jeffry mosolyogva nézett minket pár méterrel odébb.

Rettenetesen örültem, hogy Bree igent mondott és reméltem, hogy a gyakorlással töltött órák megértek minden fáradozást. Ő nagyszerűen táncolt és érezte a ritmust.
- Ügyes vagy - szólalt meg.
- Most ezt úgy mondod, mintha nem nézted volna ki belőlem - mosolyodtam el.
- Nem tudtam, mire számítsak - vonta meg a vállát pajkos mosollyal. - Mi a véleményed a párosokról?
- Hát... Adam és Christine ügyesek, Chase és Katie szintén, de ők direkt a másik irányba mennek, úgyhogy eléggé viccesek, különösen, hogy ők sem bírják nevetés nélkül - követtem a szememmel a szóban forgó párost. - Hudson pedig láthatóan nagyon kedveli Vannah-t, aminek örülök.
- Amúgy te honnan ismered ilyen jól Hudsont?
- Honnan veszed, hogy olyan jól ismerem?
- Ahogy néha egymásra pillantotok olyan, mintha régóta ismernétek egymást.
Mielőtt bármit válaszolhattam volna, összeütköztünk Chase-Katie párosával, minek következtében a két lány átesett egymáson, majd nevetésben törtek ki, úgyhogy megkönnyebbülten felsóhajtottam. Egy hazugsággal kevesebbre kell emlékeznem.

Unatkozva piszkáltam a ruhám szélét, miközben azon gondolkoztam, mivel lehetne Jordant lefoglalni, amikor Jeffry megállt előttem.
- Szabad egy táncra? - nyújtotta a kezét.
- Persze - mosolyogtam rá.
Pillanatokon belül már a táncparketten voltunk.

Miután mindenki befejezte a vacsorát egy varázsütésre (szó szerint) eltűntek az asztalok és McGalagony Hagriddal az oldalán elkezdték az első táncot a szokáshoz híven. Én félve Bree-re pillantottam, hogy elhívjam-e táncolni, de végül amellett döntöttem, hogy megvárom, amíg többen lesznek a tánctéren.

Miután Jordan elrontotta egyetlen szórakozásomat, már-már látványosan szenvedtem a beszéd közben. Megváltás volt, amikor végre valahára megjelentek az asztalok és elkezdhettünk enni. Vacsora közben nem beszéltünk túl sokat, mert mindenki már a bált várta.

Nem tetszett Jeffry arca, de nem akartam tovább faggatni, mert McGalagonynak ebben az évben így is elég fejfájást okoztam és mégiscsak a szeretet ünnepe közeledik vagy mi. Jövőre ráér kikészíteni. Úgyhogy egyszerűen csak asztal alól varázsolgattam apró, nem feltűnő dolgokat, mert azért oké, hogy jövőre is van év, de amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapra. Úgyhogy egy egyszerű varázslattal mozgásra bírtam Jordan szalvétáját, ami akárhányszor félrenézett, lépett egyet balra épp' annyira feltűnően, hogy a szeme sarkából észrevegye. Hihi.

Mi helyet foglaltunk a saját asztalunknál, de a lehető legközelebb a mardekárosokhoz és a hugrabugosokhoz.
Bús melancholiával (na, honnan idéztem?) gondoltam vissza azokra a karácsonyi vacsorákra, amit a barátaimmal töltöttem itt...
- Hé, mi a baj? - lökött meg oldalról egy kicsit Bree.
- Semmi, semmi, csak... - McGalagony közbevágott a karácsonyi beszédjével, így szerencsére nem kellett újabb történeteket kitalálnom, hogy miért szomorkodom.

- Ne aggódj, találunk neked párt - kócoltam össze a haját, majd leültem Chase és Jeffry közé. - Max megint csoportban megyünk és akkor béke lesz. A lényeg az, hogy legyél ott te is.