Park és Udvar

-Ja, semmi különös. Úgy szeretek ilyenkor erre mászkálni. Csönd van, sehol senki, szép a táj. -próbáltam elkerülni a valódi gondolataim feltárását, miközben valami tényleg szép tereptárgyat kerestem a tekintetemmel.

-Merlin! -rezzentem össze halálra váltan, majd kissé nehezen, de rávettem magam a mosolygásra. -Szia. Hát te? -kérdeztem mert hirtelen fogalmam sem volt hogy hogyan került ide a semmiből.

December

Végre tél, a kedvenc évszakom. Ilyenkor különösen szeretek kimenni mert a zimankós idő már mindenkit elrettent attól hogy kinn töltse az időt. Már most is mínuszok röpködtek, de mivel sosem voltam kifejezetten fázós,( illetve régen elég jól hozzászoktam a hideghez) csak egy vastag pulcsit vettem fel és úgy kószáltam a deres fűben. Mindeközben próbáltam rájönni, hogy mi volt ez az egész roxfotos ötlete a Szövetségnek. Alig tudtam meg valamit, és bántott ez a dolog, mert pont engem érintene leginkább. De mindenestre összehívnak jövő héten is rendkívüli gyűlést, akkor csak megtudom a részleteket.

-Merlinre, ti aztán ott vagytok a szeren! -képedtem el. Álmomban nem gondoltam volna, hogy én ezeket az infókat így percre pontosan megtudom. -Szóval, ez olyan mint egy matekfeladat, ki kell számolni, hogy mikor tiszta a levegő, meg hogy elég percünk legyen a bejutásra. -állapítottam meg. -Hát ez menő lesz. Akkor este fél tíz előtt egy kicsivel találkozzunk a klubhelyiségben? -javasoltam. Olyan 6-8 perc alatt bőven el tudunk majd onnét jutni a könyvtárba (hacsak a lépcsők nem lesznek vicces kedvükben).

-Ja, mert hogy ti ezt megoldanátok helyettem? Persze, attól függetlenül eljönnék, ha nem csak zavaró tereptárgy lennék a tervben. És köszi. Hogy képzeled el a megvalósítást? -kérdeztem már jóval megkönnyebbülten. Bár már pár tervet kitaláltam az unalmas órákon, de egyik sem volt túl könnyen kivitelezhető.

-Hát minél előbb. Akár ma éjjel. Mert gondolom csak éjjel van esélyünk. Nos?

December
Miután nagy nehezen magamra erőltettem húsz percnyi egy helyben ülést és tanulást, megjutalmaztam magam azzal, hogy kimegyek a parkba egyet sétálni. Sajnos mostanában sok a tanulnivaló, a tanárokra rájött a közeledikakarácsonyiszünetgyerünkméghúzzatokbele- időszak. Hideg volt már, de még nem annyira, hogy bármi esélye is legyen a hónak, egy pulcsiban bőven el lehetett lenni kint.
Ekkor megláttam a parkot keresztülszelő úton Bree-t szembejönni. Erről eszembe jutott, hogy ha akarunk valamit kezdeni az animágiálással, akkor szakirodalmat kellene szerezni, méghozzá a könyvtár tiltott részlegéből. Körülnéztem és ellenőriztem, hogy egy lélek sincs a közelben, majd megszólítottam.
-Szia, jó hogy megtaláltalak. Van bármi ötleted arra, hogy hogyan szerezzem meg a szükséges animágiával foglalkozó könyveket a tiltott szekcióból? -kérdeztem tőle halkan, minden különösebb bevezetés nélkül.

-Igen, ahogy mondod!-kezdtem el én is vihogni magamon. -De attól tartok, hozzá kell szoknod mostanában az ilyen jellegű kirohanásaimhoz. Meg a 0-24 órán belül bármikori random támadásaimra és helyzetjelentéseimre. -tájékoztattam. Még nem voltam szerelmes eddig, de annyira ismerem magam, hogy ilyeneket simát fogok csinálni.

-Hűű, oké. Köszönöm! -villanyozódtam fel. Tényleg jól esett, hogy így állt hozzá, és remélem, tényleg igaza lesz. -De azért még nem volt semmi komoly, csak egy bálra hívás, meg tánc. De mindezt elég ötletszerűen tette, és direkt miattam... -mondtam olyan hangon, mint akit mindjárt lenyel az a bizonyos rózsaszín köd.

-Hű. Hát akkor jó. Engem emlékeztetett egy volt diákra, de már pár éve végzett. Biztos csak véletlen egybeesés. -mondtam el az egyetlen kételyemet, de az sem volt igazán olyan, ami a srác ellen szólt volna. -Amúgy az eredeti tervem persze más volt. Méghozzá: Ugye, úgy tűnik, hogy ez a Hudsonos dolog kezd komollyá válni. És hát eléggé népszerű ember, mármint gyakorlatilag mindenki ismeri, de azért mégsem diák és... Szóval, olyan fura lenne, ha mi járnánk. Vagy mi. Nem? Mármint érted, hogy értem. Nem tudom, hogy reagálna erre mindenki. Na jó, nem szokásom más emberek véleményét lesni, de nem miattam, hanem miatta jutott ez eszembe. Meg ugye szerelmes vagyok, és kissé megkavarta az egész lényemet. -adtam elő, igyekezve olyan mondatokba foglalni, amiknek van állítmánya.

-Hát, eredetileg másról, de most teljesen váratlanul ért ez a Jeffry. Te tudsz róla bármit is konkrétabban? -kíváncsiskodtam.

- Emily Anne Cave, de hívj Emnek. Hollóhátas vagyok, egyébként. - mondtam és felálltam.
Álljunk csak meg! Jeffry Rye!?
- Nem is láttalak még itt. Most jöttél? - kérdeztem, lehetőleg nem bizalmatlanul. De miért hallgattatta el a McGalagony Hudsont, mikor róla beszélt?