Nagyterem

-Nem szeretném egyenlőre elárulni, bocsesz. Mert még én magam sem vagyok biztos ebben az egészben, ez csak ilyen átmeneti kóválygás a galaxisok között, majd kiderül, hogy tényleg jól érzem-e. -mondtam sóhajtva.

Pff... Ez az a kérdés, amire jó lenne tudni a választ. Most elkezdtem mérlegelni, hogy vajon eláruljam-e neki, hogy igen, lenne valaki, de neki nyilván semmi keresnivalója nem lesz a halloweeni bulin.
-Hát, akadna, de... Úgysem jön. Meg még nagyjából fényévekre vagyunk egymástól ismerkedés terén. Na jó, magyarul, tetszik valaki, de nem lenne jó ötlet őt elrángatni. -mondtam gyorsan és halkan. Remélem nem bánom meg ezt a közlésemet később.

-Igazán megtisztelő, hogy felajánlod, de attól tartok, hogy kissé túl sok és fáradalmas munkádba telne ezt megvalósítani. És amúgy sem szeretnénk, sem én, sem ő, garantálom. De ha nem hiszed, kérdezd meg őt is, de 99,99%-ig biztosak vagyunk mindketten az ő válaszában is. -közöltem nevetve.

-Hát ja, én is hasonlóképpen vagyok. Sok haverom van, de tuti van nekik fontosabb emberke, valaki titkos szerelmük, vagy hasonlójuk. Úgyhogy nekem se lesz senkim. -mondtam, miközben éreztem, hogy belül valami meghatározhatatlan szervem furcsa érzéssel tiltakozik ez ellen az állítás ellen. -Ja, és azt ne kérje senki, hogy majd megjelenjek Jordannel, mert az mindkettőnk részéről állatkínzás lenne!- tisztáztam még időben.

-Biztos nincs senki, akiről el tudnád képzelni, hogy elhív? -kérdeztem felvont szemöldökkel, közben ügyeltem, hogy ne legyen túl kíváncsiskodó vagy meglepett a hangom. -Jófej vagy mindenkivel, csak van valaki hímnemű, akivel legalább haveri szinten vagytok. És nem a bátyád. -érdeklődtem.

-Ja igen, hú, tényleg, a bál! -csillant fel a szemem automatikusan, amint eszembe juttatta Bree. De rögtön le is lohadt egy pillanat alatt a kedvem. -Háát... Jól hangzik, de attól tartok ebből az egészből az lesz a lényeg, hogy 'hútekivelmész?' Nem? -kérdeztem az ő véleményét. Tetszett komolyan az ötlet, én mindenféle közösségi eseményt bírok, de valahogy az az érzésem, hogy főleg a lányok többsége az egész témát arra fogja kihegyezni, hogy kit melyik fiú hívott el. De az én lelki világomat ez nagy valószínűséggel tovább rombolná csak, gondoltam.

-Ó nem, gond egy szál sem, csak különösen szórakozott vagyok lelkileg, ahogy mondod. Meg néha, amikor van valami üres járat az agyamban, akkor tuti hogy elkezd kattogni az ablakos eseten, de tudom, már a múlt leple alatt az egész. -magyaráztam.

-Semmi. Vagyis... Nem tudom. Igen, ez így pontos. Gőzöm sincs, mi van velem. Mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja, az előbb is egy másik galaxisban tartózkodtam. -vázoltam fel röviden a helyzetet. -De mindegy is, itt vagyok én, a női társaság!- vigyorogtam rá.

-Hogy mi... ? Jaizébocselbamubultam. -kissé megijesztett, ezért egy nagy csörömpölés kíséretében elejtettem a dzsemtől ragadós kiskanalat. -Szia. -vigyorogtam rá. -Mizujs?

Október
Mostanság azt veszem észre magamon, hogy a szokottnál is még lükébb és szórakozottabb vagyok. Igaz, kicsit megrázott ez az ablakbetörős sztori, és még mindig nem tudtam kideríteni, hogy miért is nem ébredt fel senki azon az éjjelen. Valahogy rémisztő ebbe a ténybe belegondolni és semmi értelmes magyarázatot nem kaptam rá. Jóban vagyok a csajokkal, nem azért, de mindenki állítja, hogy semmire nem emlékszik, és tényleg meg is lepődtek, amikor megtudták ezt az egészet. De mindegy is, már régen volt, igaz se volt, nem szoktam túl sok mindenen ilyen sokáig lovagolni, de ha van az agyamban egy kis üres járat, mint ahogy most is, azért még eszembe jut. Ezen tűnődtem ma este is, vacsora közben, miközben elbambultam valamerre és szórakozottan kevergettem már vagy tíz perce egy kiskanállal egy üveg dzsemet, minden különösebb cél nélkül. Ekkor megjelent Bree, és ő zökkentett ki ebből a kívülről felettébb viccesnek látszó filozofálásomból.

-Hááát... Nem egészen. Ezzel itt? -mutattam rá.
-Ugyan már, maga is ugyanannyira tehet róla, sőt, jóval inkább magának köszönheti. -vágott vissza Savannah. Az utóbbi negyed órában elkezdtük magázni egymást, és úgy tűnik, nem hülyéskedésből, hanem mert ennyire komolyan idegennek tekint.
-De azért nagyok voltunk, nem? -kérdezte elégedetten Adam.
-Persze. Szinte tuti, hogy nyerünk!- nyugtázta lelkesen Bree.
Büszkén sétáltunk el a Nagyteremből, hogy felmenjünk a klubba és pár perces magánünneplést tartsunk, amíg úgy sincs senki fenn.

/folytatódik a Tantermekben/

- Legyünk Közönséges walesi zöldsárkányok! – jelentette ki Noah, aki eddig csak álmosan pislogott.
- Kérlek! Ez nem is hangzik jól!
- Már ne is haragudj, Beth, de mennyivel jobb az Édescukrok? – vágott vissza Noah, jogosan, egyébként.
- Szerintem legyünk Magyar mennydörgők. Veszélyes, vagány és nem cuki név. Mellesleg olyan, mintha egy pálinka neve lenne.
- …Mellesleg olyan, mintha egy pálinka neve lenne. – mondta ugyanazt a közelünkben lévő csapatba tartozó fiú, akit amúgy tudtam, hogy ki. Ő volt Chase, a hármas ikerből az egyik ,,tag”. Chase még két lány és két fiú társaságában ült. Nem voltak túlzottan összehangolódva. Legalábbis az egyik fiú (azt hiszem, hogy Jordan a neve) nagyon csúnyán nézett a mellette ülő lányra, aki szintén nem túlságosan szimpatizált a fiúval.
- Figyeljetek, szerintem el kéne kezdeni a feladatokat. – jegyezte meg halkan Noah.
- Igaza van. Unatkozom. – mondta Jeanice, miközben az egyik tollal játszadozott.
A törit Noah és Én oldottuk meg, a Varázsige-ismeretet együtt oldottuk meg. Az egy óra hamar eltelt, úgyhogy beadtuk a feladatsorunkat (Magyar mennydörgők lettünk), és elindultunk a következő állomásra.

-Bree, sajnálom, de ez így nem maradhat, vagy Ő, vagy én távozok a csapatból, attól tartok. -tartottam helyzetjelentést, miközben kedvesen mosolyogtam rá.
-Hé, emberek, jelezném, hogy 5 fő lehet a csapatban, nem több és nem kevesebb. -figyelmeztetett minket Chase.
-Már aki ember...- dünnyögte Savannah.
Na szuper, kénytelen leszek kivészelni ezt az egész őrületet a Griffendél kedvéért, hogy ne hozzak/hozzunk szégyent magunkra és variálunk itt. De Bree-ék hibája lenne, mert ők nem bírták elárulni, hogy tulajdonképpen Ő lesz a mélyen titkolt csapattag. ha előre4 tudtam volna, még véletlenül sem egyeztem volna bele, akár idomítanak, akár nem.
Fáradtan sóhajtottam egyet. -Jó,jó akkor mi legyen a csapatnév? -tettem fel a másik, kényesnek tűnő kérdést, ami érzéseim szerint nem lesz konfliktusmentes.
-Te mit javasolsz? -kérdezte Adam.
-Nos... Ördöghurkok, Aszfodéloszok, Rugósgumók, Madrag...-kezdtem bele, de Savannah félbeszakított, jó szokása szerint, amit már öt perc alatt megtapasztaltam.
-Varázsbuborékok! -kiáltotta, némi gúnnyal a hangjában, amit igyekezett lelkes-kislányos hanglejtéssel próbált elrejteni.
-Hát, hogy ez mekkora poén!- vágtam vissza.