Karib-szigetek

A szoba egyetlen ablaka előtt álltam, hátrakötött kézzel. Mikor észrevettem Bree-t, fogalmam sem volt, mit csináljak vagy mondjak. Nem számítottam rá. Pár másodperc erejéig üresen meredtem rá, közben rájöttem, hogy mint egy kilyukadt lufi, teljesen leeresztettem. Lelkileg. Agyilag. Mindenhogy. Bizonyos értelemben már halott vagyok.
-Mit akarsz? -kérdeztem fakó, halk hangon.

-Hát erre kíváncsi leszek! -vágtam rá azon ötletére, hogy most, ilyen állapotban, beszél vele.
-Bree, várj, biztos jó öltet most beszélni vele? Biztos nagyon zaklatott, lehet jobb lenne várni, míg kicsit lehiggad. -kiáltott utána aggódva Vannah.

-Ugyan miért nem? Hagynunk kellett volna, és ölbe tett kézzel nézni, ahogy teljesen kiszámíthatatlanul, mélyen a gondolataiba merülve kóvályog veled, és tulajdonképpen beszélgetni sem tudtok semmiről, mert annyira antiszociális és elvont?! És mennyire lehet nem komolyan venni azt, hogy Tudjukki egykori pártolói újra összeállnak? És gyűléseket tartanak és tervezik megtámadni az iskolát? Ébredj már fel! -vágtam vissza már ingerültebben.

-Bree, az nem zavar, hogy a barátodról olyan dolgok derültek ki, amiket ha nem tudtunk volna meg, katasztrófához vezethet? És a gyanússágát rajtad kívül mindenki érzékelte, ezért döntöttünk így. -feleltem higgadtan és tárgyilagosan.

-Mármint hogy miért döntöttünk úgy, hogy bevetjük a Veritaserumot? -kérdeztem vissza, állva a tekintetét.

-Van még valakinek kérdése? Eddig csak mi kérdeztünk. -sandítottam a többiekre.

-Hm. És mit értett az alatt, hogy a nyomorból szedték őt össze? -kérdeztem még egyet, mert ez volt a másik dolog, ami leginkább felkeltette az érdeklődésemet Ralph vallomásából.

-Én egyvalamit nagyon nem értek. -kapcsolódtam be, mire végre képes voltam megint beszélni. -Mi a Merlin alsógatyáját tudott jelentgetni a Szövetségnek? Miről tudhatott beszámolni, ami érdekelhette őket a Roxfort mindennapjaiból?

-Oké, akkor kezdeném is. Szerintetek mennyire kell komolyan venni ennek a Szövetgségnek a bosszúhadjárati tervét? Meg úgy egyáltalán, ezt az egész bagázst? -néztem végig mindenkin.

-Igen.- egyezett bele pár bátortalan hang. Jelenleg olyan állapotban voltam, hogy fel sem ismertem őket. Sőt, azt sem tudtam igazán eldönteni, mit érzek. Haragot? Csalódást? Félelmet? Talán mindegyiket, és ez teljesen lebénított. Csak arra voltam alkalmas, hogy félelmetesen meredjek a többiekre, mint valami sarokba szorított vadállat.

-NYUGALOM! Mindenki lenyugszik és abbahagyja a pánikot! -bődültem el, amennyire a hangomtól tellett, bár nem igazán vagyok hozzászokva az ordibáláshoz. Végignéztem a szétzilált társaságon. Ralph változatlanul megkötözve meredt ránk, tényleg nagyon ijesztően, Vannah szemmel láthatóan még nem birkózott meg a tényekkel, amit röviden felvázolt neki Jffry az előbb, a többiek meg nem tudták, hogyan tehetnék magukat hasznossá, ami szintén érthető volt.
-Biztos, hogy ennek lesz egy értelmes, emberi úton történő megoldása. -közöltem kimérten, remélve, hogy Jeffry megerősíti, és valamennyire rendet teremtünk, legalábbis átmenetileg.

Villámgyorsan pörögtek az események, és én még mindig feszülten markolásztam a zsebem, amiben a pálcám volt. Ekkor eszembe jutott egy fontos lehetőség.
-Hé, Jeffry... -húztam el a lehető legmesszebb Ralphtól, nem különösebben foglalkozva ennek feltűnőségével. -Nem tudsz te egy olyan Exememoriant adni Ralphnak, amivel csak pont annyit felejt el, hogy be volt Veritaserum-ozva és mindent elmondott? Vagy ez csak olaj lenne a tűzre? -kérdeztem már-már suttogva.

-Hogy miii? -bukott ki belőlem is majdnem egyszerre Bree-vel. -És én ezt végighallgattam? Meg Jordan is, meg mindenki...?