Karib-szigetek

-Savannah, Ralph, kérlek, lassan Ti is gyertek, megmutatom a szobáitokat! - kiáltott a páros felé Jack jókedvűen, majd miután ők is csatlakoztak hozzánk, türelmetlenül megvártam, amíg a többiek hatalmasakat nyögve felnyalábolják a táskáikat, és Chase, Bree és Adam mögött haladva (akik értelemszerűen igyekeztek közel maradni régen látott apjukhoz) beléptünk az ajtón, amely mögött az egész téli szünetre otthonunkat jelentő szobák bújtak meg.

Gondoltam, az első és legfontosabb, amit tennem kell, hogy gyönyörködök egy kicsit az itteni természetben, majd felmérem a terepet. Elvileg varázslófalu, tehát mugliknak nagyrészt híján leszünk.
Az út nagy részén azon merengtem, hogy vajon mit fogok itt tapasztalni, milyenek lesznek az itteni mágusok? Biztos kíváncsiak lesznek majd a beszámolómra a Szövetségben, ahol egyébként kifejezetten támogatták az ötletet, hogy éljek a lehetőséggel és elutazzak ide. Így, bár kissé vonakodva, de belementem Bree ajánlatába. Csak éppen fogalmam sincs, mit fogok a sok-sok közös tevékenység során magammal kezdeni. Nem lesz egy túl kényelmes nyaralás nekem, az biztos.
Léptekre lettem figyelmes, majd megfordulva Savanahh-al találtam magam szemben.
-Hali. Ugye, milyen gyönyörű helyre kerültünk? -kérdezte csillogó szemekkel. Na, kezdődik.
-Igen, az biztos. -néztem a végtelen tenger irányába, majd megigazítottam a napszemüvegemet.
-Figyelj, biztos neked fura lesz itt, mármint nagy társaságban tölteni a karácsonyt, de egyébként nekünk is. Légy szíves, mutatkozz be mielőbb Bree apukájának, és kicsit próbálj szociálisabb életet élni a következőkben, nem úgy, mint a repülőn. -mondta eléggé komolyra sikerült hangon. -Ja, és köszönd meg a lehetőséget.
-Oké, oké, két perc, és megyek utánatok. -ráztam le komoran.

-Melyik lesz a mi szobánk? Egyáltalán kivel leszek együtt? Tengerre néző szobát kapunk? - kérdezgettem folyamatosan Jack-et, természetesen a csapat élén, a férfi mellett haladva.
Jack türelmesen válaszolgatott a kimeríthetetlen kérdésáradatra, amelyet rázúdítottam, a többiek azonban leginkább nehéz csomagjaikat szerették volna minél előbb biztonságba és a vállaiktól és kezeiktől minimum húsz méteres távolságra elhelyezni, így kénytelen voltam a többiekhez igazodva először ezt az igényt kielégíteni. Pedig mennyi más izgalmas dolgot lehetett volna ehelyett csinálni!

-Hé, Bree, hova tehetjük a cuccainkat? -kérdezte Hudson, aki rogyásig volt aggatva bőröndökkel, mert közben Ralph is lepasszolta neki az övét.
Közben őt próbáltam megtalálni (jellemző, hogy állandóan eltűnik, mikor szükség lenne rá, már megszokhattuk). Kinéztem a kertkapun kihajolva, és megpillantottam, ahogy a parton áll és mozdulatlanul nézi a vizet. Valahogy olyan életidegen látvány volt, nem passzolt a képbe. A repülőút alatt próbáltam vele beszélni, de inkább zenét hallgatott vagy az ablakon át révedt a semmibe. Érdekes lesz vele tölteni pár napot ebben a csodaországban, az biztos. Most utánamenjek? Igen, rá kéne beszélnem, hogy mutatkozzon be Jacknek, meg úgy általános életlejeket adhatna. Fogtam magam, majd lassan közelítettem felé.

Miután kigyönyörködtem magam a lenyűgöző tengerparti kilátásban, pillantásomat a nem kevésbé gyönyörű ház felé fordítottam. Elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy a hely legalább olyan lélegzetelállító, mint Apolline mamáék háza Franciaországban, így már alig vártam, hogy küldhessek pár képet Louis-nak és Dom-nak, eldicsekedve szerencsémmel. Amint azonban visszafogott lélelgzettel nyugtáztam, hogy minden pontosan olyan fantasztikus, mint amilyennek elképzeltem, őrült boldogság kerített hatalmába, hogy végre-valahára itt vagyok a Karib-szigeteken! Alig mertem elhinni, és csak nagy önuralmamnak volt köszönhető, hogy nem kezdtem el azonnal sikongatni és páros lábbal ugrálni a puha homokon. Minden olyan tökéletes volt!

-Csókolom! -rohantam kicsivel később oda Bree apukájához. Remélem nem haragszik, hogy magáztam, legfeljebb szól, ha nem akarja. -Először is, nagyon-nagyon köszönjük ezt a csodálatos lehetőséget! Máskülönben sosem juthattam volna el ilyen helyre! -hadartam el nagy lelkesedésemben, sugárzó mosollyal.

-JÓSÁGOS MERLIN! -tört ki belőlem a visítás az álomvilágot meglátva. -Ez... ez elmondhattalanul gyönyörű hely, Bree! Sosem gondoltam, hogy ilyen tényleg létezik! -forogtam jobbra-balra, közben próbálva befogadni a látványt. Már pusztán a kristálykék tenger és a fehér homok látványa elkábított, meg a pálmafák... Hudson szorosan a nyomomban cipelte a két bőröndünket, és ő is szemmel láthatóan le volt nyűgözve.

Mert aki megteheti...