Karib-szigetek

-Oké - bólintottam, kissé hátrahőkölve Brianne fegyvernek minősülő eszközétől, de amikor újra visszafordultam munkám felé, nem tudtam letörölni arcomról a hitetlenkedő, boldog mosolyt.

-Csak nem gondolod, hogy egyedül fogod abban az elhagyatott romban tölteni a karácsonyt? -kérdeztem megbotránkozva. -Ez éppen egy kiváló alkalom, hogy összeismerkedjünk, és rengeteg új élményt szerezz! Neked tényleg itt a helyed. -mosolyogtam rá biztatóan.

-Köztetek? - billentettem enyhén félre a fejemet. - Hiszen alig ismertek - nevettem fel kissé hitetlenkedve.

-Áááá, világos - bólogattam hevesen, majd ismét a krumplipucolásnak szenteltem teljes figyelmemet, néha-néha egy-két lopott falattal megajándékozva Makotót.
Körülbelül két percig néma csendben végeztük a dolgunkat, majd villámcsapásszerűen jutott eszembe valami.
-Ó, Brianne - fordultam a lányhoz. - Szerintem én a krumplipucolás után visszatérek a várba. Köszönöm a vendéglátást és az ételt, de igazán egyáltalán nem szeretnék a terhetekre lenni - főleg nem karácsony este - mosolyogtam rá szégyenlősen. - De tényleg, nagyon köszönöm, hogy gondomat viseltétek.

-Akkor miért van itt? - kérdeztem kíváncsian, nagy szemekkel pislogva a többiekre, hiszen tényleg nem értettem, hogy ilyen körülmények között miért hívták meg a lányt velük nyaralni.

-Nem. -vágtam rá tömören és gondolkodás nélkül. Lehet hogy túlzás volt? Mindegy, majd Bree kifejti árnyaltabban a vele való kapcsolatunkat, gondoltam.

-Naná, hogy ő - értett egyet a konyhába belépő fiú (azt hiszem, Ralph).
Brianne fáradt sóhajjal égnek (jelen esetben plafonnak) emelte pillantását. Kíváncsian, félrebillentett fejjel figyeltem a jelenetet.
-Nem szeretitek? - érdeklődtem kedvesen, Brianne-n és Ralph-on kívül Vannah-nak is címezve szavaimat.

-Én...Én ezt nem fogom tudni elviselni, sajnálom. -jelentem meg gyászos hangolatban a konyhában. Nem idegesítettem fel magam, már megtanultam, hogy hogyan ne kapjam fel a vizet idegesítő emberek jelenlétében. Egyszerűen nem veszek tudomást róla és próbálom kikerülni az ilyen személyeket, aki jelen esetben Victoire volt, akinek sehogy sem volt megfelelő a bejárati ajtó fölé általam felimádkozott égősor. Kétszer voltam hajlandó átigazgatni, a harmadik kifogásnál egyszerűen leszálltam a létráról és távoztam. A pálmafát, amit errefelé ilyenkor feldíszíteni szokás, már Hudsonnal és Jeffryvel elintéztük békében és hatékonyan. Már csak a díszek kellenek rá.

-A szőke, pattogós, parancsolgatós lányra gondolsz? Mert ha Őrá, akkor igen - válaszoltam Brianne kérdésére. - Eléggé a kezébe vette az ügyet. Parancsokat osztogat meg minden - nevettem fel. - Teljesen olyan, mint egy őrmester.

-Persze, tessék. -nyomtam a kezébe villámgyorsan pár szemet. Hasznossá is teheted magad azzal, ha elkezded pucolni őket, elég sok kell majd a krumplisalátához. Segítek. -előkotortam egy találomra kinyitott szekrényből két tálat, egyiket a héjnak, és két hámozót.
-Nem tudod, a többiek hogy állnak? A fa már bekerült? -érdeklődtem tőle, hátha látott már valamit.

-Halihó, lányok! - kukkantottam be vidoran a konyhába. - Woah, mennyi finom étel! - vonta el a figyelmemet azonnal a megannyi ínycsiklandozó finomság, amely alatt csak úgy roskadoztak a polcok. - Krumpli van? - kérdeztem aztán sürgetően, de még mindig csillogó szemekkel bámulva az ételrengeteget.

-Szerintem jó lenne, majd megkérdezem mindjárt a többieket, mit kívánnának. Biztos van valakinek valami elmaradhatatlan tradicionális karácsonyi kedvenc sütije.

- Desszertre nem gondoltam volna, de ha van bármilyen ötleted, megvalósíthatjuk.

-Hmm, jól hangzik. És desszertek terén? -érdeklődtem tovább.

-Oksi. És mit sütünk? -kérdeztem, miközben kíváncsian lézengtem a szuperül berendezett, barátságos konyhában.

-Én segítek sütni, imádok mindent, amit konyhában kotyvasztás! -jelentette ki lelkesen Savannah mellettem.
-Én meg segítek szívesen a nappali átrendezésében, meg ha kültéri dekorációt kell feltenni. -ajánlkozott Hudson is.
-Nekem teljesen mindegy, de talán ezekben lehetne a legtöbb hasznomat venni nekem is. -csatlakoztam a fiúhoz. -Csak mutasd meg, Jack, hogy hova gondoltad a fát a nappaliban.