Karib-szigetek

A derekamra csavartam a törölközőmet, majd Hudsonnal kézenfogva felsétáltunk a hátsó kertre nyíló, hatalmas és gyönyörű teraszra, amit egy hosszan elnyúló tető tartott hűsen. Nagy asztal állt középen, körülötte pont annyi kényelmes székkel, ahányan vagyunk, és már meg is volt terítve. Egy jó félperces vitatkozás után eldöntöttük, hogy ülünk le, majd kíváncsian néztünk bele a konyharuhákkal leterítette tálakba.
-Aztaa! Tengeri herkentyűk! -csillant fel a szemem. -Imádom!
A grillezett finomságok mellé friss salátát is kaptunk mennyei öntettel, valamint egy nagy halom szendvics is rendelkezésünkre állt, hátha valakinek nem jönnek be a tenger gyümölcsei. Jack aztán mindenre gondolt!

Miután kellően kilövöldöztük magunkat a vízben, kellemes fáradsággal és csillogó tekintetekkel sétáltunk ki a partra szárítkozni az étkezés előtt.
-Mi lesz az ebéd? - kíváncsiskodtam Bree apukájánál, miközben halas törölközőmmel a hajamat dörgöltem egy kicsit szárazabbra, bár nem igazán lett volna rá szükség - a nap olyan vakítóan sütött, hogy nem telt bele tíz perc, és már szinte teljesen meg is száradtam.
-Valami finom - koppintott vidáman az orromra Jack, majd harsány kiáltással a többieket is asztalhoz hívta.
Kíváncsian követtük az ikrek apukáját - egyelőre sejtelemem sem volt, hogy mi finomat készített nekünk.

Mikor Jeffry-t megpillantottam egy csomó vízipisztollyal közeledni, rájöttem, hogy ez lesz a jó alkalom. Bizonytalan vigyorral közeledtem felé.
-Hékás, tessék beszállni! -dobott felém egyet, amit gyorsan el is kaptam.
-Fiúk a lányok ellen? -kérdezte kiáltva Vannah.

Lustán lebegve a vízfelszínen, a vakító napfény miatt enyhén hunyorogva élveztem karibi nyaralásom első, tökéletes napját. Élveztem, ahogy a víz gyengéden csapdossa a testemet, és hagytam, hogy a többiek önfeledt pancsolása és az esetleges rövid sikkantások halk háttérzajjá olvadjanak. Félig-meddig már le is hunytam a szemem, amikor meghallottam egy szót. Szinte azonnal felpattantak a szemeim, és a nagy igyekezetben, hogy újra lábra álljak, egy pillanatra víz alá is kerültem.
-Valaki vízipisztolyt emlegetett? - kérdeztem felbukkanva izgatottan, nedves tincseimet türelmetlenül fésülve ki az arcomból.
Az imént még a játékot kiabálva hirdető Houston csak halvány félmosollyal kicsit megemelte a kezében tartott vízipisztoly-halmot, mire izgatott sikkantással és teli szájjal vigyorogva a fiú felé kezdtem tempózni.

Furcsa érzés volt, de jólesett, mikor egyszer csak tudatosodott bennem, hogy egészen feloldódtam, és itt vagyok egy bazi szép helyen, és jobb dolgom lesz az elkövetkező napokban, mint eddig életemben valaha.És remélhetőleg minden olyanról elfeledkezhetek, ami az átlagos hétköznapokon zavar.
Én is letettem a törölközőmet a többieké mellé, majd, már valószínű egy halvány mosollyal a arcomon, elindultam a vízben. Mennyei érzés volt a pont kellemes hőmérsélketű tengervízzel érintkeznem, ha minden igaz, életemben először. Igen, biztos hogy most vagyok először egy igazi tengerben... Gondolkodás nélkül beljebb gázoltam, majd mikor már elég mély lett a víz, lendületesen úszni kezdtem, és felmértem a többiek helyzetét. Vajon megpróbáljak beszállni a hülyéskedésbe? Hát, az érdekes lenne, na mindegy, inkább kezdeményezzenek ők. Kíváncsian követtem a tekintetemmel, ahogy lubickolnak.

Önfeledt kacagással vetettem magam a kellemesen meleg vízbe Bree után. A hátam mögül hallottam Vannah és Hudson felszabadult kurjongatását és nevetését, Chase és Adam már jóval előttem a testvérüket igyekeztek a vízfelszín alá ügyeskedni, de csak ennyit volt időm és erőm megfigyelni, a következő pillanatban ugyanis átadtam magam a tenger hívogató szavának, és a türkizkéken ragyogó folyékony csodába merülve egy pillanatra csak lebegtem a tökéletes pillanatban. Minden olyan varázslatosan tökéletes és nagyszerű volt, hogy nem tudtam nem mosolyogni.

-Ez... Ez hihetetlen... -hebegtem teljes ámulatban, miközben próbáltam feldolgozni a tényt, hogy konkrétan egy álomvilágba csöppentem. Gyengéd mozdulattal leterítettem a törölközőmet a fehér, vagy inkább vaníliaszínű homokba, majd felvettem a napszemüvegemet és elindultam a víz felé.

-Ez most kérdés volt? - vigyorogtam az ajtón éppen betoppanó Vannah és Hudson irányába, és kiperdültem a szoba közepére, hogy mindenki kellőképpen megcsodálhassa kék-fehér-piros csíkos (a francia zászló színeiben pompázó), fodros bikinimet, és a fejem tetejére tolt vörös keretes napszemüvegemet. - Irány a strand! - kiáltottam vidoran, és Savannah-ék után igyekezve Bree-vel, izgatottan csacsogva megindultunk a kijárat és a tengerpart irányába.
Az előtérbe kiérve aztán hamar észrevettük, hogy nem csak nekünk támadt ez a világmegváltó ötletünk - a többiek már mind a szinte kötelező pancsolós kellékekkel a hónuk alatt vártak ránk, sőt, még az antiszoc Ralph is megbújt vidám, zsibongó tömegünk mélyén. Egy csodálatos délutáni fürdőzésnek nézhettünk elébe!

A ház végignézését későbbre hagytuk, majd inkább a többiekkel együtt elkalauzol minket Bree. Kiléptem a szobánkból nyíló kicsike erkélyre és ekkor döbbentem rá, hogy most teljesen szokatlan módon harmincfokos kánikula tombol, így karácsony környékén. A többiek meg otthon áznak-fáznak a mínuszokban.
-Mi lenne, ha megmártóznánk a tengerben? Olyan kíváncsi vagyok, hogy vajon tényleg olyan kristálytiszta és kék-e, mint a filmekben! -vetettem fel. Gyorsan felrángattuk magunkra az első fürdőruhát, amit elő tudtunk túrni a bőröndökből, majd megkerestük Bree és Vic szobáját.
-Halihó! Nem gond, hogy már nem tudok magamon uralkodni és be kell mennem a vízbe? -kérdeztem tőlük vigyorogva. -Ti nem jöttök?

-Ja, oké - vontam vállat. - Bocsi, azt hittem, egyszerűbb, ha a legrosszabbakat előre tudod rólam - kacsintottam rá, majd megkérdeztem: - Egyébként mi a mai program? Lemegyünk a tengerpartra, vagy ezt későbbre terveztétek?

-Ez valami álom? -kérdeztem a szorgosan kipakoló Hudsontól, miközben én szórakozottan terültem el az ágyamon.
-Nem, nem annyira. Gyere, nem akarunk körülnzni a ház többi részében is? -állt fel, félbehagyva a bőröndből kirámolást.
-De! -pattantam fel lelkesen, bár így, nem annyira fáradtan is nagyn vonzott a kényelmes fekhelyem.

-Oké, amit tudni kell rólam - kezdtem bele a kényes részbe, miután már kinyitottam az ablakot, párat szippantottam a kintről beáradó mennyei tengeri illatból, és visszasétálva az ágyhoz elkezdtem bepakolni a szekrénybe a ruháimat. - Nem horkolok, csak néha beszélek álmomban, azt is csak Ted szerint, neki meg nem hiszek. Nagyon mélyen alszom, szeretek későn feküdni és sokáig aludni, hosszú, pihentető fürdőket szoktam venni, és sokáig készülődöm reggel - vázoltam fel nagy vonalakban a velem való létezés hátrányait az enyhén lesokkolódott Bree-nek. - Ha túl sok vagyok, vagy valami, nyugodtan szólj, elvégre a Te házadban vagyunk - mosolyogtam rá kedvesen, majd tovább folytattam ruháim szekrénybe helyezését kis mágikus segítséggel (nem tudok meglenni a pálcám nélkül, na).

Nem is tudom, mikor voltam utoljára ilyen szép, igényes, már-már a luxusba hajló szobában. Ablaka a kertre nézett, a félig nyitott ablakon át pedig a tenger kellemes illata kúszott be. Letettem a holmijaimat az éjjeliszekrény mellé, majd kipróbáltam az ágyat, ami a legkényelmesebb volt, amiben életem során aludtam. Vajon Jeffry észreveszi, mennyire lenyűgöz ez az egész? Valószínű más, normális embernek nem olyan fura. Gondolom jobb hotelekben is ilyen a színvonal, de ezt én nem tudhatom.

-Vicky lehet velem egy szobában - ajánlotta fel végül Bree, miután már mindenki megtalálta alvópartnerét.
-Részemről megfelel - bólintottam mosolyogva, majd fejemmel intve előreengedtem, hogy mutassa az utat a szobába.

-Oké... -egyeztem bele, próbálva leplezni bizonytalanságomat. Ezen is sokat malmoztam az ideúton, de nem gondoltam, hogy mindenképpen kettes szobákban kell lennünk. Na mindegy, ez egész jó variáció a lehetségesek közül. Magamra erőltettem egy mosolyt, majd felvettem a sporttáskámat a vállamra.

-Persze hogy úgy lehettek, ahogy akartok, nem valami iskolai tábor ez! -válaszolt Chase a kérdésre.
-Én Hudsonnal lennék, ha nem baj. -jelentettem ki.

-Lányok csak lányokkal lehetnek vagy fiúkkal is? - dobtam be a kérdést rövid csend után a közösbe, mire kivétel nélkül mindenki értetlenül meredt rám. - Most mi van? - vontam vállat, aztán sóhajtva felemelt kezekkel hátrébb léptem. - Nyugodtan döntsétek el, ki kivel lesz, én nem szólok bele - húztam a fejem tetejéről szememre a napszemüveget, és kibámultam a közeli ablakon.
Tudtam, hogy még meglehetősen kívülállónak számítok, így inkább hagytam, hadd döntsék el ők, én pedig majd azokhoz megyek, akiknél marad hely.

Erre mindketten egyszerre elindultunk, nem akartam tényleg bunkó lenni. De ezek szerint már tudja, ki vagyok.
Gyorsan felsiettünk a bejárati ajtóhoz, majd követtük a többieket, próbálva belátást nyerni a szobákba.