Karib-szigetek

-Most biztos nem, meg nem is hinném, hogy szimplán egy tanárt ijesztenének halálra ezzel a történettel, hanem nem kisebb valakit mint az igazgatónőt. Aztán szépen vándorol tovább az ügy a Mágiaügyi Minisztériumba... És közben engem eltesznek láb alól, és nekiállnak a Roxfort ostromának. -vázoltam fel a legvalószínűbb esetet, a Szövetséget is ismerve.

-És milyen megoldást tudsz erre? Figyelj, ez sakk-matt. Elindítottam egy lavinát. Minden értelmes élőlény, aki hallhatta azt, amit a szérummal kiszedtek belőlem, sürgősen jelzik a szükséges helyeken.

Kezdett komolyan idegesíteni, hogy nem fogja fel ennek a súlyát, és csak nevetgél.
-Merlin áldjon meg, Bree, ez nem ilyen egyszerű! Nem értesz semmit! Miért nem látjátok már át ennek az ügynek a valódiságát? Halálfalókról beszélünk! -a hangom kezdett a kiabálás felé hajlani a feszültség és az elkeseredettség miatt.

-Ne legyél ostoba, kérlek, és ne is próbálj belefolyni ebbe az ügybe, mert nagyon csúnya vége lehet! Épp elég, ha engem kinyúvasztanak. -válaszuoltam elkeseredetten, akadozó hangon.

-Nem tudom Bree, fogalmam sincs, mit csináljak! Elvágtam magam. Mindenhol. Mindkét oldalon. Nem tudom, mi lesz velem! -feleltem elcsukló hangon, miközben dühösen megragadtam egy pálmaágakkal teli vázát, ami az ablakban állt, és a földhöz vágtam. Leroskadtam a sarokba és hagytam, hogy follyanak a könnyeim.

-Az ilyen random sétálgatós beszélgetésekkor? Hazudni nem hazudtam soha, hanem csak a kínos részleteket meg pár fontos tényt, mint amiket most kiszedtek belőlem, elhallgattam. Nem hiába vagyok mindig olyan szűkszavú.

-Mondd, nekem már mindegy. -feleltem lefáradtan.

-Jópár olyan mardekárost, akik halálfaló-felmenőkkel rendelkeznek, illetve pár másikat, akikről tudjuk, hogy a szülei a Gringottsban dolgoznak fontosabb pozíciókban. Meg egy-két olyan végzőst, akikről mindenki tudja, hogy aurornak készül. -soroltam pár példát.

-Például. -válaszoltam. Nem engedhettem meg magamnak, hogy ilyen emberek elkerüljék a figyelmemet.

-Minden apróságot, amire kíváncsiak voltak, elmondtam nekik. Figyeltem fontosabb emberek gyerekeit, a tanárokat... Az egész iskola helyzetét gyakorlatilag. -foglaltam össze.

-Pedig nem hinném, hogy hülyeségeket állítanak rólam. -feleltem nyersen. Itt az ideje, hogy lelohasszam a lelkesedését és azt a szemernyi irántam érzett reményét is -gondoltam. Sajnáltam, hogy hülyét csináltam egy ilyen különleges lányból, mint Bree. Sóhajtva elkezdtem újra az egészet.
-Egy halálfaló-szövetség tagja vagyok. Tíz éves voltam, mikor a saját nagymamám házának padlásán bujkáltam a tudta nélkül és úgy éltem az életem, hogy az égvilágon senkire sem számíthattam. Otthagytam az árvaházat. És ők karoltak fel. Megtudták, hogy a Roxfortba készülök, és segítettek, de cserébe kértek valamit. Azt, hogy járjak nyitott szemmel, és olykor-olykor találkozzunk és számoljak be. Ezt teszem hat éve. -úgy döntöttem, ennyivel nem tudom le, mert amilyen naiv, még elhiszi, hogy ez nem is olyan sötét dolog.
-Ezek az emberek Tudjukki csatlósai voltak, és újra összefogtak, és az egész varázsvilágra dühösek, amiért megölték a vezérüket. És bosszút akarnak állni. Például úgy, hogy letámadják Roxfortot. -mindegy, hogy ezt tőlem vagy tőlük tudja meg. De nekem csak elhiszi tényleg.

Nem akartam kifejezni jelenlegi állapotomat a lufihasonlattal, mert bizonyára ostobának hangzott volna. Teljesen ledöbbentett a spontanitása, bár ekkor eszembe jutott, hogy az ő emlékezetét tudtam törölni, tehát valószínű pont nem emlékszik a lényegre.
-Akkor összefoglalom tömören, hogy mi van, már úgyis teljesen mindegy. Inkább tőlem tudd meg, mint a többiektől valami elferdített és kiszínezett verziót. Aztán engem úgyis törölnek az élők sorából rövidesen. -közöltem, miközben mereven bámultam ki az ablakon, bár hogy mit láttam, azt már nem fogtam fel.