Karib-szigetek

-Most miért adjátok itt a hülyét? A Szövetség, akik felkaroltak a semmiből, a nyomorgásomból tíz éves koromban. Cserébe jelentek nekik ezt-azt, ami érdekli őket. Egykor Voldemort csatlósai voltak, és most próbálják újra felépíteni a halálfalók közösségét. Most már remélem, emlékeztek! Az szent, hogy párszor már meséltem róla! -tettem hozzá felháborodva.

-Hát tudjátok... A Szövetség. Akikhez kábé havonta titokban ellátogatok. Biztos, hogy meséltem róla. -néztem rá értetlenül.

-Fogalma sincs senkinek a Szövetségből, hogy épp a Karib-szigeteken nyaralgatok! Pedig direkt akartam nekik szólni az utolsó gyűlésen, hogy valószínű ez lesz! -ismételtem makacsul, saját feledékenységemen dühöngve. Csak most ébredtem rá, mekkora galibát okozok ezzel. Mindenki abban a tudatban van, hogy szorgalmasan kémkedek, figyelem a változásokat a tanárok hozzáállásában, hogy éppen mi köti le őket,hogy mikor lesz alkalmas az idő arra, hogy további lépéseket tegyenek a halálfalók...

A szörp meglepően jó volt, tényleg igazi gyümölcs íze volt, így egyből le is hajtottam. Kelletlenül közelebb húzódtam, bár enélkül is automatikusan elém rakták a kiszámolt hét lapot.
Hirtelen valami hideg fuvallat ért, bár bent voltunk a nappaliban, a kandalló közelében. Ösztönösen dörzsölgetni kezdtem a karjaimat, de ezzel nem lett vége a furcsaságoknak. Valami megmagyarázhattalan nyomás nehezedett rám, az érzés arra hasonlított, mint mikor beteg vagyok és próbálom legyűrni a gyengeségemet.
-Te jó ég! -álltam fel hirtelen kissé bizonytalanul. Lüktető, tompa fájdalom jelentkezett a fejemben. -Elfelejtettem! Elfelejtettem szólni a Szövetségnek! A francba! -idegesen elkezdtem járkálni a szoba pár szabad négyzetméteren.

-Hát, szerintem ez jobb, de lehet hogy csak elfogult vagyok. -feleltem nem túl meggyőzően. Éreztem a magamon nyomást, hogy most márpedig jó hangulatot kell csinálnunk, legalább annyi időre, hogy Ralph-nak is kedve legyen belekortyolni a szörpbe.
-Nekem mindegy, melyikkel játszunk, nem ismerem őket annyira. -tettem hozzá, miközben felálltam, és elkezdtem a szörpök higítását. A magamét mentessel öntöttem fel.
-Valaki még sima vízzel? -mutattam fel az üveget kérdőn.
-Én is úgy kérem, köszi. -szólalt meg Ralph, aki épp próbált valami kényelmes pozíciót találni és szemmel láthatóan erősen küzdött, hogy úgy tűnjön, jól érzi magát. Miután megcsináltam neki, rögvest a kezébe is nyomtam az ő nevével ellátott poharat.
Minek cicózni, indítsuk el a lavinát...

-Aha, hozom... -Beléptem a konyhába és kissé remegő kézzel ugyan, de fogtam a hat névre szóló poharat tartalmazó tálcát, amikbe már be volt készítve a hígításra váró szörp. Ralph-éban egy hajszálnyival több sötétpiros lé volt, de szinte észre se lehetett venni, hiszen amúgy sem sikerültek egyformára. Hónom alá kaptam a mentes és a szénsavas vizespalackot, majd mindenki eldönti, hogyan akarja inni a szörpöt. Letettem a nappali asztalára, aminek a környékén épp most kezdték az egyik kedvelt mágikus társast előszedni.

-Hát... Ha belegondolunk, ez a szérum pontosan ilyen helyzetekre lett kitalálva, szóval reménykedjünk, hogy meg fogja érni a kockázatot. -mondtam, miközben elgondolkodva meredtem a tenger élénkkék sávjára.

-Rendben. Mi lenne, ha délután, a tervezett társasjátékozós összeröffenés alatt belecsempésznénk a poharába a szert? És valakit beszervezünk, hogy arra a bizonyos fél órára Bree távol maradjon tőlünk. -vázoltam fel egy ötletet.

-Jaja. Hú, hát nem lesz könnyű, de most a legalkalmasabb, az iskolán kívül megejteni a dolgot. És ki tudjon még erről az egészről szerinted?

Miközben a többség önfeledten szórakozott a kellemesen meleg tengerben, magamhoz intettem Jeffry-t.
-Itt van nálam a szérum. Van már valami terv, hogy mikor, hogyan és kik adják be neki? -kérdeztem halkan, bár amúgy sem volt a közelünkben senki.

-Értem. -motyogtam, miközben elmerülten bontottam ki és forgattam a kezeim közt a kis szerkezetet. -Én sem jöttem üres kézzel ám! -ötlött az eszembe hirtelen. Kinyitottam a bőröndömet, és egy hatalmas műanyag dobozt nyomtam Bree kezébe.
-Ajándék úgy a komplett háznak. Van benne mindenféle finom, nézzétek meg. -adtam át szerény mosollyal. A nagymamám mindenféle házi készítésű dolgot, például szörpöt és lekvárt küldött velem.

-Jaj, hát igazán nem kellett volna... Köszönöm! -meghatódva bontogattam, ügyelve, hogy a zsiráfos csomagolópapír ép maradjon. Legnagyobb meglepetésemre egy walkie-talkie-t rejtett a csomag.
-Wáó, ez nagyon szuper ötlet volt! Király, mindig is akartam ilyet, egy igazi mugli walkie-talkie-t, de sosem lett volna kivel használnom. És kinek van még ilyene? -kérdeztem.

Savannah egy nyílvessző sebességével száguldott felém le a lépcsőn, majd tőle is kaptam egy örömkitörést, aminek még mindig nem nagyon tudtam ellenkezni a meglepetéstől. -Boldog karácsooonyt!-kócolta össze a hajamat miközben átölelt.
-Sziasztok. És boldog karácsonyt nektek is! -vigyorogtam mindenkire zavartan. -Ez aztán a fogadtatás!