Folyosók

Erre nem tudtam mást tenni, csak nagyokat néztem rá. -Hű. Oké. Még valami ami fontos, hogy teljes legyen a kép? Persze hallgatni fogok, mint a sír, de gondolom ezt sejthetted. -mosolyodtam el halványan. -Csak hogy legalább értsem teljesen. -néztem mélyen a szemébe.

-Nem, nincs, térj inkább a lényegre! -mondtam, miközben egyre idegesebb lettem. Már azt hittem, hogy el akarja terelni ezzel a főtémát.

-Úgy, hogy mindenki rohadtul átvágott. Az hagyján, hogy ez a lány mindenféle álneveken adja be magát másoknak, miközben mások után szaglászik, de hogy te is keversz?! No mindegy, nekem most az esett le, hogy ti valahonnét marhára jól ismeritek egymást és egyébként a Houston névre hallgatsz. -mondtam, még mindig elég félelmetes tekintettel.

Feszülten hallgatóztam, majd mikor úgy vettem ki zajokból, hogy a lány elmegy, gyorsan átlendültem a fülke tetején és elegánsan leugrottam, épp amikor Jeffry visszajött.
-Haver, most sürgősen elmagyarázol mindent. -közöltem szikrázó szemekkel.

-Később is megfelel - bólintottam elégedetten. - Nagyon örülök, hogy ma a hatodikra jöttem körbeszaglászni - jegyeztem meg még önelégülten. - Köszönöm szépen, akkor holnap délben találkozunk a könyvtárban. Megőrzöm a titkod! - kacsintottam még rá, majd gyors puszit nyomtam az arcára, és boldog mosollyal az arcomon végigtáncoltam a folyosón, és eltűntem a lépcsőfordulóban.

-Na, végre egy nyelvet beszélünk! - hajoltam előre izgatottan. - Természetesen hajlandó vagyok fedezni benneteket, ha elmondasz mindent, amit tudsz Ralph Blackwine-ról, és a jövőben is megosztasz velem bármilyen jellegű információt, amelyben a fent nevezett személy akár csak egy kicsit is érintett. Megegyeztünk? - hunyorítottam rá vidáman.

-Hát, nem sokat - válaszoltam tűnődve. - Az biztos, hogy kérdéses fülkében volt még egy fiú, abban a pillanatban éreztem a jelenlétét, hogy feltűntem a színen, kétségtelenül nem szeretné, hogy a titka napvilágra kerüljön - feltehetőleg a barátai miatt. És biztos vagyok benne, hogy animágus-főzetet kotyvasztotok. Meg még egy csomó mást is, de most nem untatnálak vele - töröltem bele a pálcámat a taláromba. - És, most mivel szeretnél lepattintani? - néztem a fiú szemébe végül angyali mosollyal.

-Már miért akadnék ki? - piszkáltam ki a körmöm alól a pálcám hegyével az odaragadt koszt.

-Őőő... Ja, persze. Megpróbálom. -nyögtem válaszként, de nem volt időm persze hogy bármiféle felháborodást fejezzek ki. Fedőt raktam az üstre, pár üvegcsét besuvasztottam a csövek mögé és a tartály tetejére (azokat, amik tényleg használatosak egy szerelmi bájitalnál), a többit pedig zsebre vágtam. A nagy részét, amiben a legritkább hozzávalók vannak, már szerencsére elraktároztam a szobámban korábban. Gyorsan átmásztam az ajtó tetején és az összes ablakot kinyitottam, így a büdösség nagy része elillant. Visszamentem a fülkébe és feszülten vártam.

Most komolyan, egy nap alatt két ember nem csinálhat hülyét belőlem! Vagy de? Az a fura szőke csaj csaj, aki valami teljesen más néven mutatkozott be és kérdőívet töltetett ki velünk, most meg Jeffry... Vagyis Houston?! Kezdtem egyre idegesebb lenni. Most vajon ebből a bakiból hogyan szedik ki magukat?

-Nahát, Houston! - mosolyogtam rá még szélesebben, alig észrevehetően, de megnyomva a nevet. - Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények között látlak viszont... Talán csak nem egy animágus-főzet fő odabent? - mutattam a pálcámmal a bezárt vécéfülke irányába, még mindig édesdeden mosolyogva a fiúra.

Némán hápogtam pár másodpercig szoborrá meredten a fülkében. Most mi az öreg Merlin haragja folyik itt? Ez ugye nem az a csaj? És mit beszélnek ezek itt össze-vissza? És miért Vickynek szólítja és ezek honnét ismerik egymást és mi ez az egész? Én valahogy alaposan félre vagyok tájékoztatva. Egyelőre úgy döntöttem hogy csendben maradok és hallgatok, bár legszívesebben dühösen ordítva ugrottam volna elő, ahogy realizálódott a helyzet bennem.

December

-Mik vannak mára felírva? - kukucskáltam át Dorian válla fölött, sikertelenül próbálva csupán csak egy röpke pillantást vetni a kezében tartott pergamenre.
-Nem sok - nyújtotta inkább át nekem a papirost magában mulatva a fiú. - Nagyon alacsony vagy - mosolygott le rám derűsen, miközben a listát böngésztem.
-Inkább te vagy égimeszelő - nyújtottam ki rá a nyelvemet.
Miután mindketten tüzetesen átböngésztük a listát, Dorian rábökött a papír egy pontjára.
-Ma én megyek az ötödikre, rendben? - mutatott az említett emeletre a fiú.
-Jó, én vállalom a hatodikat - bólintottam, majd a talárom zsebébe süllyesztve a papirost, felágaskodva gyors csókot nyomtam a fiú szájára. - Két óra múlva a klubhelyiségben - intettem, majd befordulva egy titkos alagútra, pár perc múlva már a hatodikon is voltam.
Halkan dudorászva, pálcámat hanyagul az ujjaim között forgatva, szinte tánclépésben róttam a folyosókat, amikor is, nagyjából negyed óra céltalan bandukolás után, a fiú WC-k környékén valami furcsa bűzre lettem figyelmes. Először nem ismertem fel a szagot, de ahogy egyre közelebb araszoltam, úgy sejlett fel lelki szemeim előtt egyre kivehetőbben az animágia elsajátításához szükséges főzet képe. Itt valakik tilosban járnak. Önkéntelenül is önelégült mosolyra húzódott a szám, ahogy macskaléptekkel megközelítettem a WC-t. Először csak az ajtóra tapasztottam a fülem, hallgatóztam egy kicsit, majd inkább a drasztikusabb megoldás mellett döntöttem. Felegyenesedtem, majd könnyed mosollyal az arcomon egész egyszerűen benyitottam a mellékhelyiségbe, és megjegyeztem:
-Legközelebb más helyet válasszatok a tilosban járáshoz, ha nem akarjátok, hogy elkapjanak benneteket - hunyorítottam a tükör előtt álló fiúra huncutul.

-Még 8 nap és kész. Aztán majd szerezni kell a kívánt állat valami alkotórészét is, meg még hasonló viccességek is kellenek. -foglaltam össze. -Ha gondolod, mássz át és tekintsd meg ezt a mesterművet.