Folyosók

-Hát, még nincs annyira kedvem emberekhez. -szögeztem le gyorsan és kissé ijedten. Szórakozottan bámultam ki az egyik ablakon. Mi a bánatos Merlinért kellett ilyen korán idehívni?

Erre csak halványan elmosolyodtam, majd az órámra pillantottam.
-Még mit csináljunk fél óráig? -kérdeztem tömören, csak hogy történjen valami.

Igyekeztem nem elkésni a megbeszélt időpontról, de már kint várt Bree, mikor odaértem: meglepően csinos volt. Elegáns, de pont nem túl feltűnő vagy túl snassz ruhát választott.
-Szia. Már régóta vártál? -kérdeztem egy kevéske idegességgel a hangomban. Fogalmam sincs, miért érdekel ez, máskor sosem izgat, ha valakit megvárakoztatok. Mondjuk eleve nem sokszor fordul elő, hogy valakivel találkozót beszélnék meg.

-Mágiatörténet... Az utolsó idén. -feleltem bágyadt mosollyal, mivel tudatosodott bennem, hogy ez az az óra, amit békésen végig lehet majd aludni.

-Ahamm. Szóval akkor nagyjából egy csapatban a többiekkel, de azért mégis Bree közelében leszel? Ez jó ötlet, legalább nem tűnik úgy, hogy egyedül van az ember, de nem kell ügyet csinálni, hogy konkrétan ki számít partnernek. -gondolkodtam el. Természetesen nekem se lesz senki konkrét párom, épp elég lesz, ha egyedül végigszenvedem a kötelezően ajánlott gálavacsorát.

-Értem. Ó, te jóságos Merlin. -gondoltam végig hirtelen, hogy ez mennyi felesleges energiájába fog telni, hogy még karácsonykor is játssza a szerepét, egy vadidegen helyen ráadásul. -És mi a helyzet a bállal? -jutott eszembe.

- Nem, megyek Bree-ékkel rögtön. Nem hagyhatom magukra - néztem rá jelentőségteljesen.

-Nagyjából úgy, mint egy zombi. -foglaltam össze. -Te is marha fáradtnak tűnsz. Nem mész haza a szünetre? -kérdeztem pár fokkal halkabban, bár messze álltunk a folyosón átvágó diákseregtől.

Utolsó nap! Ezaz! Már csak pár óra, meg egy bál -amit a hátam közepébe se kívánok- választ el attól, hogy vonatra szállhassak és hazamenjek. Ez a gondolat éltetett az utolsó tanóráinkon, amik többsége már nem igazán a tanulásról szólt, bár ez a tanártól függött. Nagyszünetben Jeffryvel futottam össze.
-Ö, szia! -köszöntem kissé meglepetten. (Viszonylag ritkán fordul elő, hogy egyáltalán észreveszek valaki ismerőst a folyosón.)

-Hát, gondoltam, meglátogatom Dominique-t a Griffendél klubhelyiségében, de ha már úgyis odamegyek, van rá esély, hogy esetleg egy kicsit jobban meg tudjuk ismerni egymást? Mármint, nagyjából úgy mindenkivel, aki utazik... Esetleg egy játék keretein belül? - dobtam fel az ötletet.

Újra felragyogó mosolyom semmit nem árult el belső meghökkenésemből. Ha valamit, ezt a bocsánatkérést biztos nem néztem volna ki Bree Stacks-ból, hiszen ebben a jelen szituációban egyértelműen én voltam a rosszfiú. De ha már így alakult, próbáltam minél jobban alkalmazkodni a beszélgetés hirtelen irányváltozásához.
-Semmi baj, megértem - vontam vállat mosolyogva. - Én sem szeretem, ha átvágnak, szóval még egyszer bocsánatot kérek, amiért én mégis megtettem, de szükséges volt. Hidd el, nem ellened irányult.

-Hát, akkor csak szívattak vele a múltkor - vontam vállat. - Mindenesetre, ha bármi változás van, vagy információra van szükséged az utazással kapcsolatban, bármikor a rendelkezésedre állok - biztosítottam.
Amiért jöttem, már bevégeztem, és a találkozás sem alakult annyira rosszul, mint amilyen lehetett volna, úgyhogy összességében elégedetten próbáltam szép nyugodtan lezárni a beszélgetést és búcsút inteni.

-Hollóhát, ötödév - válaszoltam, szórakozottan és szinte öntudatlanul kis köröket írva le ujjammal taláromon, miközben az érzelmei és gondolatai egytől egyig átfutva és tudatosodva az agyamban, folyamatosan épültek be a Brianne Stacks feliratú mappa tartalmába. - De már 16 vagyok, szóval a muglik világában is kisfelnőttnek számítok, ha az országhatárokon való átjutásban ez valamit is számít - tettem hozzá.
Nem igazán értettem a mugli dolgokhoz, így nem tudtam, ez az információ mennyire érdemleges, de azért megemlítettem, hogy tudjon róla.