Folyosók

- Hm... Nekem sincsenek - csóváltam meg a fejem. - Még mindig szeretnél kérdőívekkel szadizni embereket? Mert akár megállíthatunk embereket, ha ez az új hobbid. Vagy akár mászkálhatunk is és beszélgethetünk arról, hogy mi történt a suliban azóta, hogy nem voltam itt. Na, mit szólsz?

Többször is próbáltam közbeszólni, de végül - nem a legelegánsabb módon, bevallom - csak sikerült beléfojtanom a szót. Tudom, nem illik befogni a másik száját, viszont néha muszáj, ha az ember nem szeretne megőrülni a ruháktól.
- Bocsi, de a) nem bírom ezt tovább hallgatni, túl sok a ruha, b) nem erre utalt a kérdésem - vettem le a szájáról a kezemet kicsit félve attól, hogy folytatni fogja. - Vannak terveid? Mára? Vagy mit fogsz csinálni most?

- Ha szeretnéd, még el is próbálhatjuk - forgattam a szememet. Vicky-t ismerve, úgyis el fogja próbálni ezerszer, még akár le is írja, hogy tökéletes legyen. - Most merre mész?

- Okééé... Nincs mit - tehetetlenül felnevettem, mert nem értettem a nagy felhajtást, de visszaöleltem. - Szerintem ennyi elég lesz.... Mikor szeretnél beszélni vele?

- Mi lenne, ha véletlenül megkeresnéd, véletlenül elmagyaráznál neki mindent és én utána teljesen véletlenül felhozom, hogy van egy barátom, aki nélkül nem szívesen tölteném a szünetet... - vetettem fel az ötletet. - Probléma megoldva.
Tulajdonképpen nem is értettem, miért fontos nekem ennyire ez az egész. Ráhagyhattam volna Vicky-re az egészet, hogy így járt. De egyszerűen nem tudtam.

- Hogy érted, hogy túllőttél a célon? - néztem rá összehúzott szemekkel. Úgy éreztem, hogy ez semmi jót nem jelenthet. - Mit csináltál Victorie Weasley?

- Igen, szerintem nincs több. Miért, mi a baj vele?

- A téli szünetben - feleltem. Igazából majd' kitört belőlem a nevetés, mivel pontosan tudtam, mi zajlódik ilyenkor Vicky fejében. Kiskora óta álmodozott a Karib-szigetekről, pont ezért szerettem volna elhívni. Szerintem nem emlékszik, hogy említette nekem és hogy tudok róla, de nem is szeretném lelőni a poént. - És semmibe sem kerülne neked, mivel mindent a Stacks-ék állnak majd. Még beszélnem kell Bree-vel, de biztos vagyok abban, hogy belemegy.

- Honnan veszed, hogy szeretnék beszélni veled valamiről? - néztem rá pókerarccal, majd a tekintetével viszonylag hamar rávett, hogy térjek a lényegre. - Csak hogy tudd: egy éles helyzetben nem lehet ilyen egyszerűen megtörni. Szóval. Bree-ék elhívtak a Karib-szigetekre magukkal, ahogy jó pár barátjukat is... Arra gondoltam, hogy esetleg nem szeretnél velünk jönni?

/elkezdődött az igazgatói irodában/

- Persze - mosolyogtam rá és pillanatokkal később már a folyosókon futottunk. Amikor elég messze kerültünk az igazgatói irodától, mind a ketten nevetésben törtünk ki.

- Nem olyan nehéz, ha hozzászoksz - pacsiztam le vele. - De mindenesetre köszönöm, hogy nem buktatsz le. Amúgy van valami kérés, kérdés?
Be kell, hogy valljam, nagy kő esett le a vállamról. Van valaki, aki tudja a titkomat és nem Vicky vagy egy tanár. Remélem, nem fogom megbánni, hogy Jordan-nek elmondtam a történetemet.

- Szerinted véletlenül kellett téged megfigyelni? - mosolyogtam. - Chase-szel szerencsére sikerült egy hullámhosszra kerülnöm hamar, Adam-mel jóban vagyok, Katie-vel tartom a kapcsolatot, de csak haveri szinten. Nem is szeretném továbbvinni, mert így tökéletesen tudom figyelni feltűnés nélkül, különösen Chase miatt, aki akarva-akaratlanul tudósít nekem róla. Te voltál a gyenge láncszem. De akkor nincs harag? És nem mondod el senkinek, hogy Jeffry nem létezik?

- Az igazi nevem Houston Dennel, másodéves aurortanonc lennék, de ideküldtek a Roxfortba - kezdtem bele. Ha már elmondtam az elejét, akkor tudja meg a teljes történet lényegét, hogy ne legyen később belőle probléma. - Nekem lett legjobb az eredményem az elsőévesek közül, ráadásul mivel a szüleim a Főnix Rendjének tagja, engem is hamar be tudtak venni a rend tagjai közé egy sürgős ügy miatt. Úgy gondolják, hogy a halálfalók újra egybegyűltek, és veszélyt jelentenek a Roxfortra. Elsősorban a Stacks testvéreket, Katie Bluemant és téged kellett megközelítenem. Ráadásul ti minden más házból ismertek embereket, ami sajnos elég ritka. Illetve keresnem kell a besúgót, aki valószínűleg diák. Hivatalos előtörténetem szerint a Durmstrang Intézetből jöttem, Bulgáriából, de bizonyos családi okok miatt átírattak a Roxfortba. Szerencsére nem sokan emlékeznek rám, mint Roxfortos diákra. Kivéve persze Vicky, aki most eléggé szorult helyzetbe hozott.