Tiltott Rengeteg

- Mesélhetünk rémtörténeteket, játszhatunk valamilyen játékot, vagy csak úgy szimplán feldobhatunk témákat, amikről beszélgetünk - soroltam. - De ha semmihez nincs kedvetek nézhetjük egymást némán.

- Ahhoz, hogy nekem visszaadjad egy kicsit több kell, mint... te - mosolyogtam ártatlanul.
Rettenetesen hálás voltam amiatt, hogy bevettek a csapatukba - vagy legalább is elviseltek a közelükben. A beépülés könnyebb volt, mint amire a papírok alapján számítottam. Savannah és Jordan kapcsolata valóban... érdekes volt, Chase valóban okos volt, Adam valóban erős volt, de voltak mély gondolatai is, Chris egy kicsit sikerült csak megismernem, de szerintem nem ő az, akit keresünk (persze, még nem zárhattam ki), Kate nyitottabb és kedvesebb felém, mint az akták mondták (valószínűleg mert azt hiszi, Bulgáriából jöttem és így nem tudok annyit róla és a családjáról). És Bree-ről továbbra sem tudok lényegesen többet, mint amennyi a papírokon szerepelt, csak mások elmondásaiból hallottam egy-két dolgot, de azok sem voltak valami hű-de-érdekesek. Mindegy, ezen még dolgozom. Az egyetlen, akiről eddig csak hallottam és olvastam az Ralph volt. Róla jobb lenne minél többet megtudni, de ő sajnos nincs itt.
Míg ezeken gondolkoztam egy eléggé őrült ötletem támadt - hogyan máshogy lehetne felszínre hozni az énjüket, mint egy ijesztő tett vagy őszintével? Viszont nem hittem, hogy nekem kellett volna felhozni, biztos másnak is eszébe jut. Inkább csak hallgattam az ötleteket, hátha.

- Csak szeretünk, azért csináljuk ezt veled - mondtam nevetve, majd amint összeszedtem magam, összetereltem a bandát. - Gyertek már, azért jöttünk együtt, hogy együtt is legyünk, ne kettesével, hármasával beszélgessünk.
Leültünk egy körbe, mindenkinek szétosztottam egy-egy takarót, majd én is elhelyezkedtem.
- Kinek mihez lenne most kedve?

Egy pillanatra összenéztünk Jordan-nel és Jeffry-vel (az utóbbi, aki éppen Savannah látókörén kívül volt, nagyon mosolygott). Jeffry, amíg Viráglány Jordan-nek és nekem magyarázta, hogy ő ugyan nem ijed meg semmitől, a háta mögé osont, majd csípőjénél fogva megragadta a lányt, aki nagyot sikkantott, felemelte és elkezdett vele hátrafelé rohanni, majd a nevetéstől összegörnyedve kénytelen volt letenni. Bár ezt én is csak félig-meddig láttam a nevetéstől.

- Miért, mi a baj a Tiltott Rengeteggel? Tök békés hely, sötét van, de a hold világít, hűvös van, de hoztunk takarókat, a termeszét vesz körül minket - néztem rá értetlenül. - Ez a suli legjobb helye. Amúgy, ha annyira tiltott lenne, őriznék. Alig pár tíz ember halhatott meg itt.

- A tesóim bármikor, bármennyit meg tudnak enni és utána egy fél óra alatt lemozogják, mert nem bírnak egy helyben ülni - legyintettem. - Tudod, a legtöbb kamasz hímnemű így van ezzel.

- Tudod, hogy fontos vagy nekem - mosolyogtam rá, majd ráböktem a kosarammal. - De tényleg adj át valamit Jeffry-nek is. Gyerte, erre lesz!
Öt-tíz percnyi séta után végre elértünk a tisztáshoz, amit kerestünk. Szokás szerint nagyon varázslatos volt. Jordan és Vannah rögtön elkezdtek beszélgetni (vagy veszekedni. Náluk eléggé nehéz meghatározni) és a két szerelmespár rögtön elkezdett enyelegni, úgyhogy a tesóimmal nem tudtam mit kezdeni. Tisztára örülök nekik, tényleg. Nagyon aranyosak. Csak úgy érzem, hogy néha fölösleges harmadik/ötödik kerék vagyok, mert ők tök jól elvannak és néha eléggé kényelmetlenül érzem magamat. Hát, ez van, így jár az, akinek nincs senkije. Vagyis kipakolja a cuccokat. Éppen a takaró letevésével szórakoztam (a szél vicces kedvében volt), amikor egy segítő harmadik kéz nyúlt oda hozzám.
- Köszi szépen - néztem Jeffry-re. - De megbirkóztam volna vele magam is.
- Ja, persze, tudom - villantotta rám a hófehér mosolyát. Hirtelen nem tizenhat-tizenhét évesnek tűnt, hanem idősebbnek. Persze ez hülyeség.
- De azért köszi - tettem hozzá, nehogy hálátlannak tűnjek és elkezdtem kipakolni a kosarak tartalmát.

- Ti ezt nevezitek tiszta levegőnek?! - szidtam össze a bátyámat és Jeffry-t suttogva. - Frics nagyon közel volt. Nagyon-nagyon. Majdnem elhagytuk a fél kaját, amit hoztunk. Mit csináltatok ti felderítés címen?
- Tudod, az úgy volt... - kezdett bele Chase, mire leintettem.
- Nem, nem kell, hagyjad - legyintettem. - Inkább leszek abban a tudatban, hogy csak bénák vagytok ehhez. Ne vedd sértésnek, Jeffry.
- És velem mi van?
- Téged szeretlek - tettem a vállára a szabad kezemet és a lehető legártatlanabb arcot vágtam. - Ne vedd sértésnek, Jeffry.
- Egyiket sem vettem annak - biztosított a fiú, majd át akarta venni a kosaramat. - Gyere segítek.
- Nem, kell, bírom - legyintettem. - Inkább Jordanon kéne segítened. Néha kicsit lemaradt és még napkelte előtt oda szeretnék érni.