Tiltott Rengeteg

A többiek lefagyva bámultak utána, de én nem tudtam így tenni. Most ki is kezdett el hisztizni? Illetve: kinek van oka hisztizni?
-Rólam is van pár dolog, amit nem tudsz. Meg ti sem. -válaszoltam neki nyugodtan, de épp elég hangosan ahhoz, hogy meghallja.
Tekintetem követtem még egy ideig, majd viszonylag érzelemmentes én fordultam vissza a többiekhez. Engem aztán nem izgat, hogy van-e kedve bárkinek is folytatnia ezt a hülyeséget.

Sóhajtva néztem el a távolba pár másodpercre. Utálom, amikor lányok oktatnak ki valamiről, főleg amikor nem is értik az egész helyzetet úgy, ahogy kéne.
-Jó, mindegy, ti ezt nem értitek. -szóltam halkan. -De örüljetek neki, hogy nektek nem kell ilyen bonyolult kapcsolati, vagy mittomén-milyen dolgokba mélyedni, mert ti könnyen barátkoztok. Én meg nem. Ez van. -néztem komolyan a szemébe. Már rég megbántam, hogy az őszintét választottam a tett helyett.
-Hé, Jordan. -szólalt meg hirtelen Vannah. Teljesen elfeledkeztem róla, mivel meg sem szólalt eddig, szokásával ellentétben. Hidegen néztem a szemébe, és vártam, hogy folytassa. -Kapsz gondolkodási időt. Nem úszod meg ezt a kérdést, de kapsz időt. Ez így tényleg nem teljesen fair, mert én sem tudnék öt jó dolgot mondani rólad. Inkább játsszunk majd tovább azzal a céllal, hogy tényleg megismerjük egymást. -javasolta.

-Nem, nem, ez így nem igaz. -meredtem rá. -Egyszerűen nem ismerem, nem tudom, hogy mik a jó tulajdonságai. Az eddigi kommunikációnk során nem jutottunk el sokáig, mert két eléggé ellentétes figura vagyunk. De ha ti itt erőltetitek az összeharácsolásunkat, azzal nem lesz egyikünk sem előrébb, és még véletlenül sem lesz lehetőségem megismerni a jó tulajdonságait. -foglaltam össze a helyzetemet.

-Nézd, nem azzal van gondom, hogy öt emberi tulajdonságot összeszedjek, hanem azzal, hogy nem tudok olyat, ami miatt szeretném Vannah-t. Most komolyan, nem tudom honnét veszed, hogy egyáltalán bírom. Nem bírjuk egymást. -vázoltam fel a helyzetet, miközben ingerülten elhajítottam a zsemlét egy bokorba.

-Őőő... Ide figyelj. Ebből egyet is bajosan tudnék összeszedni. Most komolyan. Ezt hogy képzelted el? -méltatlankodtam. Tényleg gőzöm sem volt, hogy mit mondjak. -De azt hiszem ezt mindenki tudja, hogy nem vagyok képes pont ötöt összeszedni. Na jó, Vannah, mit szeressék benned? -fordultam hozzá kelletlenül. -Szabad a gazda. Javasolhat bárki, hogy mit szeressek benne, mert nekem nincs ötletem, bocsi.

-Már megint én? De most miért? A többiek, Chase, Adam? -háborodtam fel. -Őszinte. Én is lusta vagyok felállni.

-Okéé... Szóval. Mi volt a legcikibb eseted itt az iskolában eddig, ami valamelyik tanárral kapcsolatos? Tehát valami hülye félreértés vagy ilyenek. -néztem rá vigyorogva. Nem akartam valami ennél még kínosabbat felhozni már az első körben.

A kreativitás netovábbja. Amint kimondta a tett ötletét, kitört belőlem a nevetés.
-Hát, oké... -nem éreztem annyira nehéznek a dolgot, mint ahogy mások valószínűleg, mivel amúgy is jó a beszélőkém és ilyenért biztos nem fogom zavarban érezni magam. Megköszörültem a torkom, pár pillanatig színpadiasan a kis állat rémült pillantásával néztem farkasszemet, majd nekiláttam. Hogy legyen valami ötletem, a nyuszi helyébe Hudsont képzeltem, aminek a hatására kicsit elpirulhattam, de nem hinném hogy a sötétben észrevették volna.
-Tudod, nyuszi, már hónapok óta, amikor csak megpillantottalak, mindig furcsa hideg érzés futkosott a hátamon és elmondhatlan érzés kavargott bennem. Mindig csak rád gondoltam... Blablabla, még mondtam ilyen csöpögősségeket egy percig. Chase mérte az időt. A többiek kissé elámultak a produkciómon,de én úgy tettem, mintha egy kis semmiség lenne.
-Szóval, kedves Bree, tett vagy őszinte? -szegeztem neki a kérdést.

Kicsit mérlegelnem kellett volna, hogy egy még viszonylag idegen srác vajon mennyire kínos dologra kérdez rá, vagy éppen mekkora baromság elvégzésére kér. De most úgy éreztem, csak azért is megmutatom neki.
-Tett! -vágtam rá.

Tyűha. Eléggé meglepett a gyorsaságával. Más emberek akár fél órákat is képesek elkóvályogni, mire valami varázslat segítségével nagy kínlódva szereznek valakit és teszik harcképtelenné egy időre. De ő mintha csak minden nap ezt csinálná... Gyanús ez a gyerek, de mit hát mit csináljak?
-Megfelel. Most te jössz, válassz valakit.

-Hát jó. -vettem tudomásul vészjósló hangon. Ám közben bevillant, hogy hoppá, nem is annyira ismerjük ezt a srácot. És nemrég jött át egy másik suliból. Tehát mennyire szúrjak ki vele? Na de nem éppen nyápic gyerek, elég laza, meg bátornak tűnő, meg csak úgy gondolt egyet és jól ráijesztett Savannah-ra. Hát, érdekes helyzet.
-Keressél és hozz ide valamilyen állatot, ami nem lehet rovar, tehát legalább olyan mókus méretű. És ne tartson sokáig. -adtam elő a kívánságomat.

-Gyerekek, ti mindenképpen a pusztulásomat akarjátok megvalósítani, még ha nem is ismeritek fel. -sóhajtottam lemondóan, majd megigazítottam a magamra terített plédet, és gondolkoztam.
-Jeffry. Tett vagy őszinte? -néztem rá a fenyegető pillantásommal, csak hogy tényleg kicsit beleéljem magam a játék lényegébe.

-Játszunk... Úú, tudom! Játsszunk Tett vagy őszintét! -csillant fel a tekintetem. Mi mást is kellene most játszanunk? Tökéletes éjszakai tiltott rengeteges piknikhez.