Tiltott Rengeteg

- Igen. De ő más, ahogy Hudson is - mosolyogtam egy apró célzást küldve Vannah-nak. - Ki legyen a következő? Jordan?

- Oké. Lehet, hogy nem igazán híresztelem, de majdnem minden napomat Mr. B-vel kezdem. Öt körül felkelünk és akkor elmegyünk futni nagyjából fél-háromnegyed órára, közben, előtte és utána is szoktunk néha beszélgetni, amit nagyon szeretek - mondtam. - Nagyon jófej, kedves, megértő.

- Még kiderül, hogy a hippi barátunk lázadó - mosolygott Adam. Chris nekidőlt és átkarolta. - Akkor ki kéne találnunk a Viráglány helyett egy menőbb becenevet.
- Mit szólnátok a Vadóckához? - vetettem fel az ötletet.

- Majd átválogatom - bólintott Jeffry, majd körbenézett. - Chris, te szerintem kimaradtál.
- Öhm, lehet - vörösödött el egy kicsit. - Én kosarazom... kosaraztam, amíg nem jöttem ide. Most már csak nyári szünetekben, ha otthon vagyok, játszom, de most is ott van az éjjeliszekrényem és az ágyam között a labdám, amit harmadik születésnapomra kaptam apától.

- A rajzosoknak több, mint a fele balkezes - válaszolt Jeffry. - Szívesen megnézném, miket rajzoltál. Tájképeket vagy csak egy-egy növényt, állatot szoktál rajzolni?

Nyilatkozzak valamit, kösz. Mit? Mit mondana Jeffry Rye? Még azt sem tudom, a szülei mit csinálnak. És Houston? Mondjuk mesélhetnék arról, hogy szeretek fotózni, rajzolni.
- Imádok fotózni, otthon van egy gyűjteményem a mugli- és mágusgépekből egyaránt - kezdtem bele. - Egyszerűen imádom megörökíteni a dolgokat, mindig van a zsebemben egy kisgép, mert sosem lehet tudni, hogy mikor jön el A Pillanat. Emellett sokat rajzolok is, van, hogy hajnalban kiülök rajzolni virágokat vagy a kastélyt... Van egy festményem a Roxfortról.

- Hát, nem - húzta el a száját Chase. - De, ha kikerülünk innen, akkor azzal foglalkozhatsz, amivel szeretnél. Amúgy tudtad, hogy van a könyvtárban egy olyan részleg, ami a mugli tantárgyakra vonatkozik? Én párhuzamosan megtanultam azt a tananyagot is, esetleg, ha kellenek a jegyzeteim, akkor szívesen kölcsönadom őket.

- Hm... - gondolkoztam el egy pillanatra. - Nincs velem kapcsolatban semmi ilyen érdekes. Vagy talán az, hogy könnyen tudok felidegesíteni embereket, mert hamar megtalálom azokat a gyengepontokat, amikkel lehet hatni rájuk. És nem szeretem, ha valaki nem őszinte, viszont ezért sokan nyersnek találnak. Oké, ki legyen a következő? Katie?
- Bár sokan nem néznétek ki belőlem, de versenyszerűen táncoltam a Roxfort előtt és még itt is szeretek gyakorolni. Balettoztam és dzsezzbalettoztam.

Ezt elrontottad, Houston. Improvizáció felsőfokon.
- Emlékszel, amikor találkoztunk, rögtön felismertelek, mert véletlenül láttam az aktádat az asztal tetején? - jöttem elő a lehető leghihetőbb magyarázattal és reméltem, hogy meg fogja érteni. - Akkor láttam, hogy magyar származású vagy.

- Jövök én - jelentkezett Chase. - Szóval, imádok olvasni, tanulni, számolni... És az agyam olyan, mint egy szivacs, szóval mindent, még egy hosszabb szöveget is megjegyzek egy-két átolvasás után. Ez tök jó, mert így könnyen tudok tanulni az összes tantárgyra.
- Most komolyan a tanulással dicsekedtél? - nézett rá Adam értetlenül.
- Hé, szerintem ez egy nagyon jó dolog - jegyezte meg Katie a szivacsagyú bátyámhoz dőlve.

- Furcsa - szólalt meg Adam elsőként.
- Igen - bólintottam. - Teljesen más a hangod.

- Én is deszkázom! - pacsizott össze vele Adam vigyorogva. - Szörfdeszka, gördeszka, nekem mindegy. De, ne vedd sértésnek, nem úgy nézel ki, mint egy deszkás csaj.
- Akkor most te jössz - karolta át Chris. - Mesélj valamit magadról!
- Hm... - nézett fel az égre, majd láttam, hogy felcsillant a szeme, amikor eszébe jutott valami. - Az USA összes államában voltam már legalább egyszer. Apukánk a "Varázsvilág Utazási Iroda Anglia" vezetője, úgyhogy eléggé sokat utaztunk kiskorunkban és most is nyáron rengeteget vagyunk távol az otthonunktól. Rengeteg embert ismertünk meg, bár jobb lett volna, ha kevesebb, de mélyebb kapcsolatot tudtunk volna kialakítani emberekkel. Ismeritek a mondást, nem? Egyetlen barátja sincs annak, akinek sok a barátja.
- Te most Arisztotelésztől idéztél? - nézett rá túljátszott meglepettséggel Chase. - Szerintem Hudson már alszik, de ez elég súlyos ahhoz, hogy felkeltsük.
- Ajj, hagyjál már - lökte meg Chase, mire a bátyám nekem esett.
- Gyerekek, nyugalom - nyomtam vissza Chase-t ülőhelyzetbe. - Nem verekedni jöttünk ki.
- Titokzatos Jordan, mesélj te - szólalt meg a másik oldalamon ülő Jeffry. - Bár azt már tudjuk, hogy egyedül nem olyan könnyű válaszolnod, úgyhogy adok ötletet. Például mondhatnál pár mondatot magyarul. Biztos, hogy más is értékelné.
Ránéztem, egyáltalán nem értettem, hogy miért hívta ki lényegében Jordant. Viszont az érdekelt volna, hogy honnan tudta, hogy a fiú félig magyar volt, úgyhogy kíváncsian figyeltem a fejleményeket.

- Nem kéne utána menni? - néztem a mellettem ülő Chase-re.
- Nem, nem, ilyenkor belerúgdos pár kőbe, kidölt pár fát és hidd el, mosolyogva és vidáman jön majd vissza - magyarázta. - Tudod, néha vannak ilyen hangulatingadozásai. Mármint úgy mindig. Gyakorlatilag tizedmásodperc alatt tud váltani. Egy időben gyógyszerezni akarták, de nem díjazta az ötletet. De ne aggódj, nem veszélyes senkire.
Kíváncsi vagyok, mi válthatott ki belőle ilyen pszichés betegséget, de nem hiszem, hogy valaha is meg fogom tudni, mert szerintem ő maga sem tudja. Sőt, valószínűleg ő fel sem fogja betegségnek.
- Na ne mondjátok, hogy ennyire leült a hangulat nélkülem? - jelent meg nevető szemekkel és ragyogó arccal Bree mellettem, majd belebugyolálta magát a takaróba. - Ne aggódjatok, már itt vagyok. És tudjátok mit? Vannah ötlete nagyon tetszik. Csináljunk egyfajta ismerkedős játékot. Lehet asszociációs, vagy mindenki mond magáról pár fontos dolgot. Szerintem legyen a második és mivel Viráglány ötlete volt, kezdjen ő!
Valóban érdekes ez a hirtelen változás. Vajon a patrónusa mi lehet, ha ilyen szeszélyes? És a mumusa? Biztos nem valami szokványos pók vagy kígyó.