Tiltott Rengeteg

- Fél három - közöltem mindenkivel, majd összehajtogattam a takarómat és felálltam. - Szerintem lassan indulnunk kéne, különben lekéssük a reggelit.

A fiúknak természetesen ezt nem kellett kétszer mondani, még én is eszegettem. A telefonomon gyorsan megnéztem az időt és őszintén meglepődtem. Fél három volt.
- OKé, most senki nem néz az órára, tippeljetek, hogy mennyi az idő! - mondtam mindenkinek, mert szerintem senki sem találta volna ki.

- Akkor csak Chris nem az - néztem a lányra, hátha ő is kempingezik néha a télen.
- Ó, nekem nem hiányzik egyáltalán a folyamatos vándorlás és stressz - mosolygott a lány a haját birizgálva. - Nekem tökéletes volt így az életem, nagyon szerencsés vagyok, ezt mindig is így gondoltam, de hallva a ti történeteiteket... Méginkább örülök, hogy nekem ilyen jófej mugli családom van.

- Jé, akkor majdnem az egész csapat nomád életet él vagy élt - mosolyogtam. Nem is gondoltam, hogy ez közös lesz ennyiünkben. - Christ és Jordant kivéve.

- Páran tudhatjátok, hogy az anyám "fontos ember", szóval viszonylag sok unalmas helyre el kellett mennem, akármennyire nem akartam - szólalt meg Katie. - Idétlen, giccses ruhák, értelmetlen bájcsevejek, műmosolygás, fölösleges smink... Annyi mindent megpróbáltam, hogy ne kelljen elmennem, de mindig sikerült megfelelő okokat találniuk, hogy mégis ott legyek. Viszont tavaly nyáron sikerült úgy elvágnom magam, hogy már csak a Nagyon Fontos és Kihagyhatatlan eseményeken kell megjelennem, de azokon sem kell annyira műnek lennem, hála Merlinre. Lehet, hogy láttátok azt a szalagcímet a Reggeli Prófétában, hogy Káosz az elit ünnepeken - A Mágiaügyi Miniszter nyakig ül a szószban, illetve kisebb tűzesettel kellett megbirkóznia eddig ismeretlen okokból. Én vagyok az ismeretlen ok és a kisebb tűzeset az egy karácsonyfa volt. Ez volt az első olyan esetem, ami nem szándékos volt, de annyira gondolhattam volna rá hamarabb is. Láttátok volna anyám arcát... De végre újra járhatok a saját ruháimban, kosarazhatok vagy videójátékozhatok otthon, amíg ők mások hátsóját nyalják valamilyen rendkívül fontos eseményen.

- Csak nem elgondolkoztál valakin? Akarom mondani valamin? - mosolyogtam rá. - De tényleg jó ötlet lenne. Majd még beszélünk róla. Viszont. Jordan, mesélj te valamilyen vicces és/vagy nevetséges történetet.

- Merlin... - nevettem fel, bár azért szegény zongoratanár... Eszembe jutott egy jó Roxfortos történet, amit hatodévesen csináltunk, de gondoltam kisebb-nagyobb változtatásokkal belefér. - Tavaly történt, hogy én, meg pár osztálytársammal szerveztünk egy éjszakai kiruccanást. Azt ugye nem mondhatom el, hogy pontosan hol van, de Svédországban, Finnországban vagy Norvégiában, szóval fennt, északon. Minden esetre kifejezetten hideg téli nap volt, tökéletes egy éjszakai fürdőzéshez a kastélyhoz közeli tóba. Képzeljétek el, milyen sok tervezésbe tellett, hogy megcsináljuk! Viszont a tanárok rájöttek a dologra, jó, mondjuk kifejezetten hangosak voltunk, és a legtöbben el tudtak bújni időben. A legjobb haverom, Hudson és én vittük el a balhét, de két hónap padlósuvickolás pálca nélkül teljesen megérte. Nem tudom elmondani, mekkora élmény volt, egyszer itt is megcsinálhatnánk.

- Oké, olyanból van elég - nevetett Adam, amikor neki is átfutott a fején az a sok hülyeség, amit a majdnem tizenhét évünk alatt csináltunk. - Egyszer, kb hét évesek lehettünk, amikor egy hotelben voltunk, mert utaznunk kellett apával valami megbízása miatt, amikor Bree kitalálta, hogy milyen király lenne, ha a mosodában az egyik vasalódeszkára rákötnénk a korcsolyáinkat, átszörföznénk a konyhába felszedve a frissen készült macaronokat, amiket, csak úgy hozzá tenném, egyikünk sem szeret, de viccesen nézett ki, ha összetörtük őket és azzal festettünk a papírra, majd a szerzeményünkkel a rokkantfeljárón keresztül feljutnánk az első emeletre, majd a szobánkba tudnánk jutni és pont az ágyon leugrani. Tudjátok, ez három máguspalántának nem is olyan nehéz, akkoriban jelentek meg rajtunk az első jelek. Csak a küszöbbel nem számoltunk... És így jutottunk a balesetire Chase-szel, akire ráragadt a WC-ülőke.

Chase és Adam egymásra néztek.
- Nincs túl sok mesélnivalónk - szólalt meg végül Chase. - Nekünk él az apánk, nem költöztünk, semmi sanyarú sors. De azt mondják, jól tudok viccet mesélni, ha az érdekel valakit.
- Kik? Mégis kik mondják azt? - nézett rá Adam döbbenten, én csak mosolyogtam. - De amúgy tényleg nem történt velünk semmi olyan érdekes, amikről mesélni lehetne.

Úgy éreztem, hogy itt az idő ahhoz, hogy Jeffry őszinte legyen, hogy Jordan ne érezze magát rosszul. Viszont ötletem sem volt, hogy mit mondhatna, ezért csak reméltem, hogy Jeffry jobban tud improvizálni, mint Houston.
- Szóval… Tudjátok, családi okok miatt kerültem ide… - kezdtem, miközben a fejemben kezdett összeállni egy történet, amit sok pici igazságból raktam össze. - A szüleim aurorok és a Főnix Rendjének tagjai. Kiküldték őket Bulgáriába egy megbízás miatt, viszont az egész család ment, mert mindössze hét éves voltam akkor és jól is jött fedőtörténetnek, de azért álnéven voltunk mindannyian, még én is, nehogy bántsanak. Nyáron rájöttek, hogy ott voltunk és egy éjszaka, amíg én moziban voltam pár barátommal… - egy kis szünetet tartottam, mintha én nem tudtam volna kimondani azt, ami történt. - Mielőtt kiköltöztünk, itt laktunk, itt van a nagybácsim Londonban, ezért tudok ilyen jól angolul és ezért kerültem most ide. Egyszerűbb volt William bácsinak, ha átjövök a Roxfortba, mintha a Durmstrangban maradtam volna. Viszont a papírok intézése miatt csak az ősziszünet végén sikerült végleg átigazolnom. Gondoltam, ha már Jordan is megnyílt, akkor jó lenne, ha én is megosztanék valami… személyesebbet. Úgy érzem, tartoztam nektek ennyivel azért, amiért befogadtatok.
Szerintem, egész hihetőre sikerült a történetem McCarthy, a fedőtörténet-tanárom biztosan büszke lesz rám, ha majd elmesélem neki az én történetem. Próbáltam Jeffry-t úgy kialakítani, hogy sok közös legyen köztünk, de az előtörténetnél csak apró átfedések voltak - pont, ahogy McCarthy tanította. Nem szerettem volna túlságosan megjátszani magam. Ez nem egy színházi darab volt, ami pár óránál tovább nem tartott, hanem huszonnégyórás szerep.

Jó volt hallgatni, hogy egy kicsit Jordan megnyílt. Akkor mégsem volt teljesen eredménytelen a többhónapos próbálkozásom. És az volt a legérdekesebb, hogy Jeffry-vel sikerült beszélgetnie. Sőt. Válaszolt egy személyes kérdésére mindenféle szarkazmus, arrogancia és irónia nélkül. Mármint, új gyerek, nem ismeri annyira sem, mint minket és eddig nem igazán tűnt úgy, hogy szimpatikus neki a srác.

Olyan rossz érzés volt, hogy úgy hallgattam, hogy én már tudtam, mi történt vele, milyen volt a gyerekkora. Sokkal jobb lenne úgy megismerni az embereket, hogy nem olvastam el az életük nagy részét. Kicsit kellemetlenül éreztem magamat.
- Biztos rossz lehetett úgy, hogy nem voltak veled egykorúak ott, ahol felnőttél - szólaltam meg, megtörve a kellemetlen csendet.