Könyvtár

Szinte biztos voltam, hogy ebben a sorban nem fogom megtalálni azt, amire szükségem van, de azért unottan húztam végig az ujjam a feliratokon. Sárkányok, Trollok, Mágikus pergamenek, Szerelmi bájitalok... Várj, mi? Visszaléptem a mágikus pergamenekhez, majd egyesével kivettem őket. Nem voltak olyan sokan, max 20 tekercs és még tíz összehajtogatott lehetett a rekeszben. Szépen sorban nézegetni kezdtem a címkéket, amik rájuk voltak ragasztva. Volt több olyan is, ami a leírás szerint úgy működött, hogy ráírjuk a keresett állat/növény/varázsige nevét (attól függ, milyen pergament nézünk) és kihoz róla minden adatot. A mágusok Google-je, röviden. Mivel semmi olyan érdekeset nem találtam, ami nagy hasznomra lehetett volna, visszapakoltam őket. Közben véletlenül megnyomtam valamit, minek következtében a polcból kis fiók nyílt ki, benne egy kis csomaggal. "Diákoknak, akik éjszaka beosonnak a könyvtár tiltott részlegére" - állt a bilétán. Tisztában voltam azzal, hogy lehet, hogy ez csak egy csapda és, ha kiveszem, akkor bekapcsol egy riasztót. Pontosan ezért nem nyúltam hozzá, viszont nem is volt szívem visszatolni.
Valamelyik fiú kék fénnyel jelezte, hogy talált valamit.
Chase elment a sorom előtt, és rámszólt, hogy jöjjek.
- Megyek - mondtam, majd egy hirtelen mozdulattal becsuktam a titkos fiókot, de még előtte elemeltem a csomagot és a zsebembe csúsztattam. Szerencsére semmi hangos riasztó nem szólalt meg.
- Itt van két egész polc az átváltozással kapcsolatban - világította meg Adam. - És ez a fél polc mind az animágiálásról szól.

/Elkezdődött a klubhelyiségben/

Pont sikerült beosonnunk Frics előtt, éppen akkor fordult be, amikor kattant a zár mögöttünk.
- Akkor oszolj! - adtam ki az ukázt, miután egy gyors nyitóbűbájjal kinyitottuk az ajtót. - Várjatok, a kesztyűk!
Kiosztottam a vászonkesztyűket, majd elindultam a 8-as sor felé.

/Elkezdődött a Folyosókon/

Mikor bementünk, egyszerre kiáltottunk fel:
- Szia, Selina!
Nevetve fordultunk egymáshoz.
- Te ismered? - kérdezte.
- A Gyengékedőben találkoztunk, a bálon. Te?
- Már ezer éve a barátnőm... Vagyis, csak a barátom. Semmi más.
- Sziasztok! - köszönt Selina az Asztronómia könyve fölé hajolva.
- Fúj, Asztronómia? - fintorodott el Dwayne és leült a lány egyik oldalára.
- Jaj, ne már! Szerintem tök jó. De, várj, ti hogyhogy együtt jöttetek? - kérdezte Selina.
- Hát... - itt Dwayne segélykérően rám nézett.
- Nem is tudom. Valójában tegnap találkoztunk. Aztán elindultam ide tanulni, aztán Dwayne is csatlakozott. - mondtam és leültem Selina másik oldalára.
- Hé, Dwayne, nem Ő az, akit mondtál, hogy... - kezdte Selina, de Dwayne befogta a száját.
- Te megnyaltál! - kapta el a kezét Dwayne és beletörölte a kezét Selina lila pulcsijába.
- Milyen finnyás vagy most. - bökte hasba a Selina Dwayne-t.
- Te meg milyen ziznyák vagy most. - tette karba durcásan Dwayne. Elnevettem magam, aztán a többiek is, az ajtó pedig kicsapódott.
- Alex, te meg fogsz halni!
- Egyszer biztos!
- Hülye vagy! Add már vissza!
- Alex! Álljatok meg!
Három fiú rontott be a Könyvtárba. Legelöl egy fekete hajú fiú rohant, mögötte egy durcás arcot vágó mogyoróbarna hajú fiú baktatott, leghátul pedig egy sötétbarna bozonttal rendelkező fiú loholt. A könyvtáros villámló tekintettel meredt a három fiúra.
- Elnézést, hölgyem! És magának milyen csinos blúza van ma! - mondta a fekete hajú és rákacsintott az idős hölgyre, aki még mindig dühösen nézett tájuk, de végül megfordult a nő és a fiú kinyújtotta rá a nyelvét. Közben a mogyoróbarna hajú fiú fejbe ütötte a fiút, aki visszaütött neki.
- Hé, srácok! Nyugi! - lépett közéjük a harmadik fiú.
- Em, Ő itt Alex, Jim és Theo. - mutatta be sorba őket. A fekete hajú Alex csábosan rám nézett és kezet csókolt. Jim, a mogyoróbarna hajú fejen pöckölte Alexet, Thoe, a szemüveges sötétbarna karba tett kézzel megrázta a fejét.
- Ezek ketten olyanok, mint az óvodások!
- Jaj, bocsi, Apu! De most komolyan! Ezt hallgasd...
- Alex, ha bármint is mondasz, én esküszöm, hogy megverlek! - ugrott Jim Alex hátára és megpróbálta kivenni egy gyűrött lapot a fiú kezéből.
- Kedves Emma! Már régóta lángol bennem egy érzés irántad...
- Alex!
- ...Nagyon csinosnak és kedvesnek talállak...
- ALEX!
- ...Szombaton várlak a Parkban. Egy titkos hódolód! Annyira édes vagy, hogy mindjárt megzabálom a pofid! - mondta Alex és megcsipkedte Jim arcát, aki már készült volna a fiúra ugrani, de Selina gyorsan közbelépett: Kivette Alex kezéből a lapot és a zsebébe rakta.
- Olyan gyerekesek vagy, Alex!
- Tudom! De kihagytad a helyes, tökéletes és szerény jelzőket! - mondta Alex és egy puszit nyomott Selina arcára, aki undorodva letörölte a helyét.
- Oké, ez hogy történt? - kérdezte Dwayne nevetve.
- Az édes hercegünk, Jim levelet írt élete szerelmének.
- Én megöllek!
- Befejezhetem? Jim úrfi, az illemórán nem tanították meg, hogy nem szabad a szónoklatok közben beszélni? Na, szóval szerelmes levelet írt Emmának. Tudod, akibe már elsőéves kora óta sze... - itt Jim befogta Alex száját, aki közben folytatta a beszédét.
- Alex, te oda ülsz, Jim meg oda. Világos?
- Igen, Apu! - mondta Alex és miközben elindult a kijelölt helyére, puszit küldött Jimnek, aki dühösen kinyújtotta rá a nyelvét.
- Oké, srácok, bemutatom nektek Emily-t. - mondta Dwayne és átölelte a vállam.
- Szia, szépségem! Apám, Dwayne, ő a barátnőd? Király! Negyed vagy ötödéves vagy? Milyen ház? - kérdezte Alex, miközben szívecskéket mutatott Jimnek.
- Hollóhátas vagyok és harmadéves vagyok.
- Komi? Többnek nézel ki! Én és Jim Hugrabugos, Apu a Griffendélbe jár, Dwayne és Selina Mardekáros, szóval teljesen beillesz, mert Hollóhátas még nincs. Ja, és ne felejtsd el bemutatni a barátnőid!
- Nehogy bemutasd! Ez egy őrült nőcsábász! - mondta Theo, vagyis Apu (ez a beceneve, mivel néha túl sokat aggodalmaskodik a többiek miatt, de így szeretjük).
- Ez van. A nők bomlanak utánam! - mondta Alex és a hajába túrt. Theo fülbe pöckölte őt.
- Amúgy örülök, hogy megismerhettünk. Üdv a csapatban! – mosolygott rám Apu.
- Mi!? A csapatban!? Már most!? - szólt közbe Jim.
- Miért ne? - mondta Alex, majd hangosan suttogva hozzátette. - Ráadásul ez egy lány! Plusz pont!
Theo kedvesen fejbe ütötte, mire Alex értetlenül nézett vissza.
Eközben egyfolytában járt az agyam. Nem akartam itt kellemetlenkedni, és én csak harmadéves vagyok, ők ötödévesek, lehet, hogy ciki, hogy velük vagyok, vagy mit tudom én! Dwayne minden bizonnyal észrevette, hogy tele vagyok kérdésekkel, így kedvesen átölelte a vállam.
- Szerintem nincs semmi baj, ha itt van.
- Igaza van Dwayne-nek! – helyeselte Selina is.
- Nekem is okés! – kacsintott rám Alex, majd hozzátette. – Akkor a csajokat ne feledd!
- Szerintem is jöhet. Jim? – fordult Theo az említett felé.
- Jó, rendben! – bólintott Jim és barátságosan rám mosolygott.
- Jaj, olyan rendes vagy! – mondta Alex és drámaian nagyot sóhajtott.
- Figyelj, Alex! Most el kell neked mondanom valamit. – mondta Jim és odalépett Alex elé. – Ne haragudj, de ennek a románcnak vége kell, hogy szakadjon. Nem az én hibám, tényleg, hanem csakis a tied. Nem velem van a baj, hanem veled, Alex. Fogadd el, én más vagyok. Én… - itt drámaian a szívére rakta a kezét. - …a lányokat szeretem.
- Hogy tehetted ezt velem!? Én nem vagyok elég neked!? – kérdezte Alex és műsírásba kezdett, miközben legyezni kezdte magát.
- Bocsi, fiúk, hogy a szívszorító vallomásotok közepébe vágok, de tanulnom kéne. Következő órán előre láthatólag dogát írunk. - mutatott a tankönyvére Selina.
- Ú, basszus, Alex, mi is! – csapott a fejére Jim.
- Akkor léptünk! Csövi, gyerekek! Majd még talizunk! – intett Alex és Jimmel kimentek a könyvtárból.
- Halljátok? – szólalt meg pár perccel később Theo az egyik tankönyvét lapozgatva.
- Mit? Én nem hallok semmit. – mondtam Dwayne mellől, miközben együtt (!) írtuk a Legendás Lények Gondozásáról szóló házimat (kiderült, hogy ez az egyik erőssége Dwayne-nek). Selina eközben egyébként az Asztronómiát tanulta az egyik kanapén hasalva.
- Pont erről beszélek! – sóhajtott fel Apu. – Nincs semmi hangoskodás. Csak nyugodt, békés csend. Em, ha velünk leszel, ritkán lesz ilyenben részed, úgyhogy tedd azt, amit én: Élvezd ki!

November

Nagyjából sikeresen túléltem az összes órát, a tanárok tudva, hogy miért kerültem ide, nem szívattak annyira, mint az átlagos új diákokat. Persze házi feladatokat ugyanúgy kaptam rendesen és sajnos nem mindegyik volt akkor, amikor én voltam hatodéves, ami annyit jelentett, hogy kénytelen voltam én is megírni ezeket. A tanítás után rögtön a könyvtár felé vettem az irányt, hogy minél hamarabb elvégezhessem a feladatokat és ne kelljen a beadandón izgulnom többet. Nem azt mondom, hogy rossz voltam Bájitaltanból, mert végig kitűnő voltam, csak egyszerűen nem szerettem. Persze, szükségem lesz rá aurorként, de szerencsére nem túlságosan.
- Földközi-tenger… Földközi-tenger… - húztam végig az ujjaimat a könyvek gerincein. - Á, megvan, Földközi-tenger mágikus vízinövényei, tulajdonságaik és felhasználásuk!
Viszont az utolsó mondatomat valakivel egyszerre mondtam. Valakivel, akivel egyszerre fogtuk meg a könyvet.
- Szia Chase! - köszöntem a fiúnak.
- Szia Jeffry, ugye? - mosolygott rám a fiú. Egyikünk sem engedte el a könyvet. - Nem gondoltam volna, hogy te is ma kezded el megírni a házit.
- Én sejtettem, hogy te ma jössz - feleltem. - De azt hittem, már hamarabb ideértél és elvitted a másik példányt.
- Honnan gondoltad, hogy meg fogom ma írni?
- Honnan gondoltad, hogy nem fogom ma megírni? - kérdeztem vissza reflexszerűen.
- Jogos - nevetett fel Chase. Eddig feszült volt, de most egy kicsit feloldódott. - Van kedved közösen megcsinálni? Ez az utolsó a könyvtárban.
- Persze - egyeztem bele készségesen. Ha tényleg olyan okos, mint amilyennek írják, akkor hamar végezni fogunk.
Nem olyan okos, mint amilyennek írták, hanem egyenesen egy zseni. Negyed óra alatt végeztünk egy két tekercses beadandóval! Bájitaltanból! Ráadásul utána még beszélgettünk egy kicsit. Jól elvoltunk, mesélt az eddigi életéről, a testvéreiről és a családjáról, az anyukájáról… Olyan dolgokat is elmondott, amiket amúgy senki másnak, láttam rajta. Egyszerűen csak jólesett neki beszélgetni. Velem.
- Kérlek, ne nagyon mondd el bárkinek is, azokat, amikről beszélgettünk… - szólalt meg, amikor pár másodpercnyi csend alakult ki. Igazam volt! Tényleg nem nagyon mondta el ezeket még senkinek. - Ezeket csak a testvéreimmel beszéltem meg.
- Hé, tesó, nem mondom el senkinek. Még akkor sem mondanám el senkinek, ha lenne kinek - feleltem és a vállába bokszoltam. - Nem szeretném tönkretenni az első barátságislehetbelőle kapcsolatomat itt, a Roxfortban.