Victoire Weasley

Kedves Victoire!
Karakteredet elfogadom, jó játékot!

Név: Victoire Weasley
Becenév: Vicky, Vic, V
Születési hely: Tinworth, Cornwall, Anglia (Kagylólak)
Születési idő: 2000. május 2.
Kor: 15 év
Iskola: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Ház: Hollóhát (ötödéves)


Apja neve: William Arthur Weasley
Apja kora: 45 év
Apja foglalkozása: átoktörő a Gringotts-nál (Egyiptomban)
Apja vére: aranyvérű

Anyja neve: Fleur Isabelle Weasley (née Delacour)
Anyja kora: 38 év
Anyja foglalkozása: átoktörő a Gringotts-nál (Angliában)
Anyja vére: negyedrészt véla


Húga neve: Dominique Weasley
Húga kora: 14 év
Húga foglalkozása: tanuló a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában (Griffendél)

Öccse neve: Louis Weasley
Öccse kora: 12 év
Öccse foglalkozása: tanuló a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában (Hollóhát)


Szemszín: szürkéskék
Hajszín: ezüstszőke
Alkat: vékony, karcsú, törékeny, légies


A történelem során már jó régen kialakult az egészségesen undok, félrevezető és hazug sztereotípia a vélákról. Eszerint mi csupán azért élünk, hogy minden férfit elcsábítsunk, játszadozzunk velük egy ideig, majd összetört szívvel otthagyjuk őket egy útszéli kocsmánál, ahol a saját mocskukban fetrengve rájönnek, hogy az életük egy nagy kupac sárkánytrágya a kiválasztott vélalány nélkül, végül öngyilkosok lesznek nagy bánatukban, miközben a véla tovább éli az életét, mintha mi sem történt volna, új férfiakkal játssza el ugyanezt, lelkiismerete pedig köztudottan nincs. Pont. Nos, ne szépítsük a dolgot, nyolc éves koromig pontosan megfeleltem ennek az előítéletnek. Nagyszájú voltam, alattomos, önző, hisztis, finnyás és tökéletesen visszaéltem a szépségemmel, már az óvodában is. Írhatnám ezt annak a számlájára, hogy elsőszülött voltam, és ennek megfelelően a húgom születése előtti egy évben körülöttem forgott a világ, de nem teszem. Írhatnám ezt annak a számlájára, hogy pontosan ugyanúgy viselkedtem, ahogy az anyám ennyi idős korában, de nem teszem. Nem teszem, mert a saját tetteimért vállalnom kell a felelősséget. Ezt a húgom tanította nekem, abban az évben, amikor örökre megváltoztam. 2008-ban, a nyolcadik születésnapom előestéjén volt egy nagy veszekedésünk. Ez nem is lett volna annyira különleges, sokkal inkább hétköznapi esemény, hiszen abban az időben állandóan csatáztunk Dominique-kal. A húgom vérbeli Weasley volt – nagyszájú, hirtelen haragú, lázongó, lobbanékony és szókimondó, szöges ellentéte az én hercegnős attitűdömnek. Míg én kifinomultan és, bevallom, alattomosan voltam nagyszájú, és mindig elértem, amit akartam, addig ő a cipője talpától a vörös hajzuhataga tetejéig egyenesen, nyersen és szókimondóan fogalmazott bármilyen helyzetben. Ugyanígy tett aznap este is. Vörös forgószélként rontott be a szobámba, kék szeme szikrázott a könnyeitől. Tudtam, miért. Szörnyű dolgot cselekedtem aznap, bár akkor még nem fogtam fel a tettem súlyát. Dominique már egy jó ideje kavart egy fiúval a környékről, és bár ő is nyolcadrészt véla volt, ezt a tulajdonságát mélyen megvetette. Ennek megfelelően fiúsan öltözködött, fiúsan viselkedett, csak nadrágokban járt, és gyakran volt koszos az arca is. A kiszemelt fiút azonban ez nem zavarta, sőt, ezért is kezdett egyre inkább közeledni a húgom felé. Én pedig irigy lettem. Irigy lettem a szerelmükre, a boldogságukra, így aztán aznap reggel követtem őket a találkahelyükre, és az összes bájomat, szépségemet és kifinomultságomat bevetve elcsavartam a fejét, elcsaltam a húgomtól, majd, amikor már megbizonyosodtam felőle, hogy már semmit sem érez Dominique iránt, kacagva elrohantam, magam mögött hagyva az összezavarodott és összetört lelkű fiút. Akkor még nem zavart. Aztán Dominique-ból kirobbant minden aznap este. A fejemhez vágta az összes hibámat, a bűnömet, az elszenvedett sérelmeit az együtt töltött évek alatt, majd rám kiáltott, hogy örökké gyűlölni fog, és kirohant a szobából. Először nem rázott meg különösebben, idővel megszoktam, hogy semmibe vesz – aztán elkezdtem egyre többet gondolni a szavaira. Főleg, mivel már elég idős lettem, hogy átjárjak Harry bácsihoz, és néha vigyázzak a gyermekeire. Akkor pedig óhatatlanul is állandóan összetalálkoztam Ted Remus Lupinnal. Mivel két évvel idősebb volt nálam, és jobban ismerte a kicsiket, mint én, mindig Őhozzá fordultam, ha segítségre volt szükségem. Ha Albus sírt, ha James bedurcizott, vagy ha Lily kezelhetetlenné vált. Ő pedig mindig segített. Az együtt töltött hónapok során lassan, de biztosan ismeretlen érzések kezdtek formálódni a bensőmben. Szerelmes lettem Ted Lupinba. Eddig még sosem éreztem ilyet, akárhány fiúval is játszadoztam az évek során. És ahogy ez az érzés erősödött, úgy kezdtem formálódni én is. Visszavettem a rossz tulajdonságaimból, és egyre inkább kezdtem felébreszteni magamban olyan tulajdonságokat, mint lojalitás, erkölcsösség, barátság, gyengédség, szeretet. Dominique szavai indították be nálam ezt a változást, és Ted Remus Lupin fejezte be. Idővel olyan nővérré váltam, akire Dom-nak szüksége volt, és olyan… barátféleségre, amit Teddy kívánt. Hosszas kérlelés után végül sikerült kibékülnöm Dominique-kal, és ahogy az évek múltak, megbékéltünk egymással. Én elfogadtam lázadó természetét, ő pedig az én megannyi rossz tulajdonságomat. Igazi, összetartó, szoros kapcsolatunk lett Dominique-kal, ami a mai napig tart. Teddy-vel közben nem sikerült közelebb lépnünk egymáshoz, én féltem, hogy csak a vélaságomért szeretne, illetve, mivel két évvel idősebb volt nálam, elment a Roxfortba tanulni, így nagyon keveset láttam. Aztán Ő volt a döntő ok, amiért később, tizenegy évesen az angol varázslóképzőt választottam a Beauxbatons ellenében. Kiskoromban minden vágyam az volt, hogy ott tanulhassak, de követni szerettem volna Teddy-t, és Dominique-kal kijárni az iskolát, azt pedig tudtam, hogy a francia varázslóképzőben nem bírná ki. Így végül roxfortos diák lettem, és egy kis harc után a Teszlek Süveggel (először a Mardekárba akart beosztani) végül a Hollóhátba kerültem. Egy évre rá Dominique is a Roxfortba került, Ő Griffendéles lett, mint megannyi felmenőnk, még két évre rá pedig az öcsénk, Louis is bekerült, Ő hozzám hasonlóan a Hollóhát ház tagja lett. Röviden ennyit a roxfortos éveimről. Ó, még valami. Ötödéves koromra virradólag prefektus lettem. Tulajdonképpen fogalmam sincs, mi jutott McGalagony eszébe, hogy belőlem prefit csinált, valószínűleg a legendás meggyőzőképességemben bízva úgy érezte, ez még az ő malmára is hajthatja a vizet. Talán. Nem tudom. De annak azért örülök, hogy így könnyebben el tudom kapni az éjszakai rendzavarókat, akik nem egyszer megzavarták már az álmomat – és így talán Dominique-t is távol tudom tartani káros szenvedélyétől. Teddy megígérte, hogy vigyáz rá, de mindenhol Ő sem lehet ott… Apropó, Teddy. Eddig úgy nyilatkoztam Róla, mint egyetlen, igaz szerelmemről, de másodéves koromra ezek az érzések elkezdtek elcsitulni, és végül bárminemű romantikus gondolat nélkül képes voltam Teddy-t bátyám helyett bátyámként szeretni, legjobb barátom helyett legjobb barátomként. Jelenleg is így gondolok rá, hátsó gondolatok nélkül. Még egy utolsó dolog, mielőtt átugrasz a következő témára: aki úgy gondolja, hogy pálfordulásom után egy szende szűzzel fog összefutni a roxforti folyosókon, annak csalódnia kell – igaz, hogy felismertem a rossz tulajdonságaimat, de nem lehet teljesen eltörölni azt, aki voltam. Csak szólok. Nehogy megégesd magad.


Hobbi: tánc, ének, varrás, ruhakészítés
Kedvenc étel: epres torta
Kedvenc ital: kávé
Kedvenc tantárgy: Bűbájtan
Kedvenc állat: őz
Legjobb barát/barátnő: Dominique Weasley, Ted Remus Lupin
Szerelme: -


Pálca: 13 és fél hüvelyk, rózsafa, egyszarvúszőr, kellemesen rugalmas
Bagoly neve: Fleur
Bagoly fajtája: gyöngybagoly
Vére: nyolcadrészt véla, kis részben vérfarkas


Név: a victoire franciául győzelmet jelent, és mivel a nagy roxforti csata évfordulóján születtem, így az elhunytak és Harry Potter legendás győzelmének tiszteletére neveztek el Victoire-nak. Ennek ellenére Apolline nagymamám következetesen Victorine-nak hív, hiába mondjuk neki már tizenöt éve, hogy nem ez a nevem…
Család: a Weasley család mindig is rendkívül népes família volt, most pedig még inkább az. Ennek szellemében különlegesen összetartóak vagyunk, és bármit megtennénk a családtagjainkért. Erre nagyon büszke vagyok, és a józan ész határian belül bárkinek hajlandó vagyok segíteni, aki segítségre szorul.

A húgom, Dominique:



Az öcsém, Louis:



Én: