Hudson Clarence

Alapadatok
Név: Hudson Clarence
Becenév: Hud
Kor: 22
Iskola: A Roxfortban végzett és most itt is dolgozik
Foglalkozás: Gyakornok a Roxfort Gyengélkedőjén, Madam Pomfrey mellett segít be és szerez gyakorlatot.

Varázsvilág
Pálca:12 és háromnegyed hüvelyk, diófa, sárkányszívizomhúr
Vére:aranyvérű

Szülők
Apja neve: Alro Clarence
Apja kora:27 évesen halt meg
Apja foglalkozása: Újságíró a Reggeli Prófétánál
Anyja neve: Malaya Mckenzie
Anyja kora: 43
Anyja foglalkozása: ügynök a Varázsbűn-üldözési Főosztálynál

Testvérek: -

Kinézet:
Hudson megjelenését és kisugárzását nehéz leírni. Félelmetesen jóképű, de nem abból a fajtából, aki után minden második fiatal lány törvényszerűen utána fordul és elámul rajta. Kell egy kis idő, mire tudatosodik az emberben, hogy határozottság, megbízhatóság és végtelen gyengédség árad belőle. Barna szemeiből, jellegzetes tekintetéből máris kiolvasható hangulata, jellemének egy kis része. Képes elhitetni az emberrel bármilyen helyzetben, hogy a közelében biztonságban van, nem lehet baj.
Magas, átlagos alkatú. A kisebb roxforti diákok közül kimagaslik a folyosón, de a nagyobbak tömegében könnyen elvegyül, hiszen tulajdonképpen nemrég végzett. Dús, fényes sötétbarna hajjal áldotta meg a természet, ami hol göndör, hol kissé hullámos.
A diákok számára nagy kérdés, hogy vajon merjék-e tegezni, hiszen túl fiatal ahhoz, hogy magázzák, de mégis a Gyengélkedőn dolgozik… A kisebbek általában magázzák, de úgy ötödévtől felfelé, általában megegyezés alapján inkább már tegezik.

Előtörténet:
Hudson nem éppen egy átlagos családból származik. Apja elismert és kedvelt újságíróként dolgozott a Reggeli Prófétának, anyja pedig beépített ügynök a Varázsbűn-üldözésnél. Egy hatalmas, ódon hangulatú, nagyszülőktől örökölt családi házban töltötte gyerekkorát.Szeretett itt lakni, sok jó emléke kötődik ehhez a hozzá, ahogy rosszak is.
Egyke volt, habár ki tudja, hogyan alakultak volna a dolgok, ha édesapja nem hal meg, amikor ő öt éves volt. Elhunytát tulajdonképpen az újságnak köszönheti. Egy viharos időszakban járt akkor éppen a varázsvilág, amikor a nyílt utcán halálfalók támadtak rá. Egy cikk miatt történt, amit mégsem kellett volna publikálni, mert a fél varázsvilágot megmozgatta…  Éppen a délelőtti szünete tartott, elugrott volna, hogy vegyen magának egy kávét és a kisfiának délutánra egy kakaós csigát,  amikor hátulról egy nem halálosat ugyan, de gyógyíthatatlan betegséget okozó átkot kapott. Ez talán rosszabb is volt, mintha azonnal egy Adava Kedavrával az életére törtek volna...
Hosszas szenvedések sorozata kezdődött meg a következő hónapokra. Az kisfiú nevelése teljesen az anyja feladatává vált, aki munkája miatt amúgy is kockázatok közt élt, főleg azután, hogy kitudódott a férjével kapcsolatos botrány. Mr Clarence-t a Szent Mungóban próbálták kigyógyítani, de hiába. Reménytelen helyzetbe került.
Hud még tisztán emlékszik arra a sötét őszi délutánra, amikor megkapták a halálhírét. A nagyszobában játszott egy nagy halom építőkocával. A család szibériai huskyja ott lábatlankodott körülötte, felügyelt a kisfiúra, minden mozdulatát feszülten figyelte, szemmel láthatóan belső feszültség uralkodott el rajta is. Valószínűleg előre megérzett mindent. Mrs Clarence a konyhában csinált valamit, amikor a nehéz csöndet a telefon csörgése vágta félbe. A kutya ingerülten kezdett fel-alá rohangálni, a kőpadlón meg-megcsúszva és vonyított. Hud tágra nyílt szemmel nézte, még sosem látta így megőrülve házi kedvencét. Anyja eközben felvette a telefont, halkan szólt pár szót, majd letette és sírva közölte fiával: nincs többé apja, meghalt.
Ez az esemény erősen meghatározta Hud jellemének későbbi alakulását. Élesen emlékszik annak a bizonyos délutánnak minden mozdulatára, főleg arra, ahogyan a kutyája szó szerint megőrült. Ez a látomás a mai napig is olykor rémálom formájában kínozza.
A fiú félárva ellenére tisztességes, jó gyerek volt mindig, minden helyzetben. Jól tanult, kissé félénk, visszahúzódóbb jellemű, kevés, de annál erősebb barátságot kialakító diákként járta ki a Roxfortot.

Jellem:
Mindig is szertetett másokon segíteni, de fordított helyzetben magára hagyatkozik, nem szívesen fogadja el mások támogatását. Önálló, makacs, hullámzó érzelmi világú, ugyanakkor munkája során teljes komolyságot és megbízhatóságot sugároz. Egészen más emberként viselkedik a gyengélkedőben, mint azon kívül. Megvan benne még a későn érő kamaszos énje is, de csak kevés ember előtt tárja fel. Magánélete terén nehezen enged bárkit is bizalmába, de hangulatától függően bármikor tud hirtelen szerelembe esni. Olykor elfeledkezik még a saját igényeiről is, így nem igazán szokta keresni a kényelmet magának, főleg amióta elkezdett gyakornokként dolgozni. Röviden: egyszerre egy megszállott, hihetetlenül jól dolgozó ápoló, akinek a hozzáállását a Szent Mungósok is irigyelhetnék. Emellett pedig egy későn érő, ingadozó hangulatú és viselkedésű fiatalember.

Hobbi: zenélés (gitár, dob)