Név: Ralph Blackwine
Becenév: -
Születési hely: U.S., Florida
Születési idő: 1999. augusztus 23.
Kor: 16
Iskola: Roxfort
Ház: Mardekár
Osztály: hatodéves
Szülők
Apja neve: ismeretlen
Apja kora:ismeretlen
Apja foglalkozása: ismeretlen
Anyja neve: Estelle Blackwine
Anyja kora: 18 évesen öngyilkos lett
Testvérek: ? Feltehetően nincs
Kinézet
Szemszín: sárga
Hajszín: sötétbarna
Alkat: sovány
Előtörténet
Ralph egy árva, kóborló életet élő, családjából kitagadott fiatal lány gyermeke. Önhibája miatt fogant meg. Nehéz körülmények között ugyan, de kihordta a és világra hozta a fiút. Mivel az anya mindössze 18 éves volt, terhessége alatt úgy érezte, hogy ezzel a hibával teljesen zátonyra futott az élete. Azonban nem volt szíve ahhoz, hogy születendő gyermekét is megölje, ezért döntött úgy, hogy megszüli, és csak azután vet véget saját életének. Nem szeretett volna saját magán kívül még valaki másnak is a gyilkosa lenni. Miután Ralph megszületett, viszonylag egészségesen, rögvest beadta a közeli árvaházba. Nem játszotta el azt, amit sok felelőtlen fiatal szülő megtesz: hogy egyszerűen leteszi a küszöbre és otthagyja. Ő annak rendje és módja szerint felvitette az adatokat, már amennyit tudott a gyermekéről. Mindössze annyi kérése volt, hogy Ralphnak hívják, a dédapja után.
Körülbelül másfél hét múlva, a nő öngyilkos lett. Így a fiúnak senkije nem maradt, csak az árvaház dolgozói.
Visszahúzódó, közönyös és szűk érdeklődésű volt. Nem szerzett magának barátokat, nem csatlakozott a játékokhoz. Legszívesebben egyedül kószált az árvaház hatalmas, vadregényes kertjében, vagy visszavonult a szobájába. Már négy-öt éves kora körül kezdett furcsaságokat észlelni magán, illetve vele kapcsolatban. Ritka, hogy valakin ilyen korán megjelenjenek annak a jelei, hogy mágus. Ralphhal viszont ez történt. Ezt nem volt kivel megosztania, mivel kizárólag muglikkal volt körülvéve. Saját maga tapasztalta ki fokozatosan, hogy mire jók ezek a furcsaságok. Erős koncentrációt igényelt, na meg rengeteg időt, de körülbelül hat éves korára eljutott odáig, hogy képes volt kordában tartani az erejét. Például tudott kisebb állatokat irányítani pusztán az akaratával, vagy ha valaki be akart nyitni a szobájába, képes volt az ajtót zárva tartani, anélkül hogy kulcsra zárta volna. Olykor előfordult, hogy ha olyan kedve volt, szándékosan bántotta a társait, elérte hogy elessenek vagy nekimenjenek valaminek. Senki sem foglalkozott vele, így nyilván egyetlen gyerek vagy nevelő sem akadt, aki rá gyanakodott volna ezekért a furcsaságokért.
Ralph okos fiú volt, jó logikával és megfigyelőképességgel volt megáldva. Ezt kitűnően leplezte, ugyanis az iskola kezdetével, ha feltűnik a tanároknak, valószínű több figyelmet akarnának neki szentelni. Így ezt a képességét rengeteg olvasással hasznosította és élte ki. Sokszor olyan témájú könyveket bújt, ami normális hat-hét éveseket nem érdekel.
Az árvaház dolgozói még álmukban sem merték azt gondolni, hogy valaha bárki is örökbe fogadja ezt a jelentéktelen kisfiút. Azonban egy szép napon megjelent egy pénzes, mugli, frissen házasodott pár, és úgy döntöttek, hogy örökbefogadják. Ralph minden érzelmet nélkülözve vette tudomásul, és csöndben, gyorsan átköltözött új nevelőszüleihez.
Ralph nem érezte jól magát, mivel egyre inkább kitisztult előtte a kép: ő teljesen más, mint a többi ember, aki körülveszi. Csalódott volt, mert ösztönösen érezte, hogy ő máshova tartozna, teljesen más közösségbe és helyre, de senki sem figyel fel rá, aki még hozzá hasonló volna, és segítene neki. Sosem érzett szeretetet, fogalma sem volt arról, hogy az lenne a normális, hogy egy ennyi idős fiút babusgatnak, szeretgetnek a szülei. Visszataszító volt számára, hogy a pótanyja megpróbálta mindenféle simogatással, becézgetéssel magához édesgetni. Ő ezt reflexből visszautasította. A nő férje, aki tulajdonképpen milliomos volt, állandóan mindenféle új kacattal, játékkal próbálta lekenyerezni Ralph-ot. Ő azonban ezt kezdte megunni, hogy ostoba felnőttek próbálnak szinte térden csúszva a kegyeibe férkőzni, holott őt egyáltalán nem érdeklik. Ezért dühében sokszor felhasználta a különleges erejét, aminek értelmét még mindig nem igazán látta, és kárt okozott, ahol csak tudott. Ennél a házaspárnál mindössze egy évet bírt ki, ezután megelégelte helyzetét, és elszökött tőlük.
Pár hétig az utcán bolyongott. Teljesen átlagos külsejével senkinek nem tűnt fel, hogy egy szökött, különös árva. Ezalatt az idő alatt, képességeit segítségül hívva, tökéletesítette a lopás technikáját. Így nem halt éhen, a legszükségesebb dolgokat egyszerűen ellopkodta a boltokból.
Ralph természetesen mindent megpróbált kideríteni magáról, ami lehetséges. Párszor beszökött az árvaház irodájába, és megkereste a saját iratait. Azonban sem az anyjáról, sem az apjáról nem tudott semmi hasznosat kideríteni.
Egyik bolyongása alkalmával azonban egy olyan ház kapuján akadt meg a szeme, aminek a névtáblácskáján megegyezett a vezetéknév az anyjáéval. Ez nagyon meglepte és elkezdte figyelni a házat. Pár hét alatt világossá vált számára, hogy a nagymamája házát találta meg. Ő azonban egy nagyon idős és beteges asszony volt, akit csak néha csak pillantott meg, amikor kinézett az ablakon. Sokszor egy jól bevált leshelyről tanulmányozta a házat. Az öregasszonyhoz naponta járt egy ötven év körüli, pipiskedő és túlzottan beszédes ápolónő. Az öreg napi szintű gondozásra szorult, így a nap nagy részében ott volt nála ez az ostoba tyúk. Ralph felfedezte, hogy a házhoz egy elég tágas padlás is tartozik. Egyik éjjel beszökött az udvarba, ahol egy régi műhelyépületet talált. Ennek a tetejére könnyedén fel tudott mászni, onnét pedig feljutott a padlásablakhoz. Csendben bemászott. Ekkor határozta el, hogy itt fogja mostantól az éjszakákat tölteni. Talált a nagy, poros és lomokkal teli területen egy ócska heverőt, és pár, még használható bútort. Remek búvóhelyeket fedezett fel, ahova veszély esetén eltűnhet, ha valaki feljön.
Ezt a merész húzást, hogy a nagyanyja padlásán élje életét annak tudta nélkül, csak azért kockáztatta meg, mert arra a követeztetésre jutott, hogy úgysem fog sem a kilencven-akárhány éves idős asszony, sem az ápoló felmászni ide. Napok kérdése volt, és megtanult tökéletesen nesztelenül járkálni ki-be, megszokta a poros levegőt, a koszt. Az iskolába járást folytatta, még ilyen komplikált körülmények között is. Ott kapott enni többször is, és tisztálkodni is tudott nap mint nap. Különleges erejének köszönhetően képes volt a ruháit tisztává tenni saját maga, így még az iskolában sem tűnt fel senkinek, hogy milyen körülmények között él, teljesen magára utalva. Persze sokszor rászorult arra, hogy ezt azt lopjon, de könnyű feladat volt ez számára. Szabadidejében a padlás tartalmát fedezte fel. Sok-sok doboznyi érdekes, régi könyvet fedezett fel. Ezeket olvasgatta, és meglepetten tapasztalta, hogy sokuk olyan emberekről szól, mint ő. Ez nem csoda, mivel nagymamája boszorkány, és rengeteg bűbájokkal és varázslással kapcsolatos könyve volt. Miközben ezeket olvasgatta, kezdett minden világossá válni számára. Végre összeállt számára a kép. Tehát ő is mágus…
Valahogy egyáltalán nem hatotta meg, hogy tulajdonképpen a darabokra esett családja egykori holmijai között tölti a napjait.
A nagyanyja, akivel még mindig nem találkozott szemtől szembe, és nem is tervezte ezt, szanatóriumba lett utalva. Így a házat egyszerűen bezárták és magára hagyták. Több se kellett Ralphnak. Végre megismerhette magát a házat, aminek a padlásán gubbasztott már hónapok óta. Rengeteg ennivalót talált, tisztálkodási lehetőséget, meg minden fontos dolgot, ami szükséges volt az önellátásához. A nyári szünetet teljesen egyedül töltötte itt. Szerencsére az égvilágon senki sem foglalkozott a házzal, az is lehet, hogy az öregasszony időközben meghalt, vagy legalábbis igen hosszú időre beutalták valamilyen egészségügyi központba.
A fiú szerette a házhoz tartozó kertben tölteni az idejét. Sokszor órák hosszat ücsörgött egy fán, a lombok jótékony takarásában. Rengeteget gondolkodott, próbált megoldást találni a helyzetére. Szüksége van valakire, aki elvezeti őt a mágusok világába. Feszült várakozás vibrált benne hetekig, nem igazán tudta lekötni magát semmivel.
Egy kora augusztusi este volt. Ralph merengve ült az egyik öreg barackfán. Üveges szemmel meredt a távoli horizontra. Az ég már kezdte éjjeli sötétkék színét felvenni, habár az alján még egy lilás-sárgás csík jelezte a Nap süllyedésének helyét. Tökéletes csend uralkodott ottkint, már senki sem nyírt füvet vagy járkált kint a kertben a környéken. Az eget ekkor egy hatalmas termetű gyöngybagoly szelte át. Zajosan befurakodta magát a barackfa felső ágai közé, és egy sárga pergamenborítékot pottyantott a fiú ölébe.
Mr Ralph Blackwine részére
17226
Florida, Georgetown St. 75.
Barackfa teteje
-írta a sötétzöld színű címzés.
Ezzel világossá vált minden. Csak az nem, hogy hogyan fog Ralph eljutni Floridából Angliába. A válasz nem váratott sokáig magára, ugyanis megjelent egy fiatal roxforti tanár, aki hopponálás útján eljutatta őt az Abszol útra és a nyári szünet maradék két hetét ott töltötte. Mivel semmi pénze nem volt, és a lopkodás nem megoldás a varázsvilágban, ezért az iskola vállalta a fiú iskoláztatásának költségeit.
Viszonylag zökkenőmentesen elkezdhette tanulmányait, a Mágiaügyi Minisztérium emberi elsimították a Ralph múltjából fakadó kellemetlenségeket a muglik világában. Így senki sem emlékszik már rá onnét.
A Roxfortiak viszont annál inkább.
Kezdetben nem volt szokása hazudni, így mintha a világ legtermészetesebb dolga volna az eddigi élettörténete, elmesélte a mardekáros társainak, ahol nagy elismerést vívott ki magának. Mindössze néhány érdekbarátságot alakított ki a ház legokosabb és legjobb tanulóival.
Ezzel világossá vált minden. Csak az nem, hogy hogyan fog Ralph eljutni Floridából Angliába. A válasz nem váratott sokáig magára, ugyanis megjelent egy fiatal roxforti tanár, aki hopponálás útján eljutatta őt az Abszol útra és a nyári szünet maradék két hetét ott töltötte. Mivel semmi pénze nem volt, és a lopkodás nem megoldás a varázsvilágban, ezért az iskola vállalta a fiú iskoláztatásának költségeit.
Viszonylag zökkenőmentesen elkezdhette tanulmányait, a Mágiaügyi Minisztérium emberi elsimították a Ralph múltjából fakadó kellemetlenségeket a muglik világában. Így senki sem emlékszik már rá onnét.
A Roxfortiak viszont annál inkább.
Kezdetben nem volt szokása hazudni, így mintha a világ legtermészetesebb dolga volna az eddigi élettörténete, elmesélte a mardekáros társainak, ahol nagy elismerést vívott ki magának. Mindössze néhány érdekbarátságot alakított ki a ház legokosabb és legjobb tanulóival.
Azonban van még valami, amit érdemes tudni róla. Egyetlen délután alatt leforgó incidens, de az gyökeresen megváltoztatta az életét, még 10 évesen. Roxfortba indulása előtt. Ralphot három fekete taláros alak szólított le az utcán az utolsó otthon (azaz a nagyanyja házában) töltött napjai során. Ő mit sem törődve velük elfutott volna, de egy láthatatlan erő visszarántotta. Rémülten engedelmeskedett, közben izgalom is vibrált benne: úgy tűnik, igazi mágusokkal futott össze, bár nem értette, mi a céljuk. Pár órán belül azonban megtudta. Egy romos ház pincehelyiségébe vezették, ahol még hat másik sötét ruhás, csuklyás alak fogadta hideg tekintettel és hihetetlenül barátságtalan modorban. Ám a fiút ez nem zavarta, hozzá volt szokva az ilyen bánásmódhoz. Kifaggatták, megbizonyosodtak róla, hogy tényleg megy a Roxfortba. Ezután pár kérdéssel tesztelték, mennyire okos és találékony. Ralph megilletődötten, egyszerre kissé bizonytalanul és félve engedelmeskedett nekik. Meglepődtek az eredményen, hiszen igen jól vágott az esze, így aztán elégedettek voltak.
-Tudod, Ralph, te különösen jó eszű és logikusan gondolkodó gyerek vagy. Még nagyon sokra viheted, sokkal többre, mint a leendő öhm… osztálytársaid majd Roxfortban. Kár volna egy ilyen ragyogó elmét csak arra pazarolni, hogy kijárja az alapokat, aztán valami átlagos munkahelyet keressen magának. Belőled sokkal több kihozható lesz, már csak idő kérdése. –mondta neki az egyik férfi. –Egy ideje figyeltünk, és tudjuk, milyen rossz sorsod volt eddig. Segíteni akarunk, hogy az életed mostantól előnyösebben alakuljon. Ezért ajánlunk neked valamit. Talán nem tudod, de mi egy társaság vagyunk, ami szintén különleges mágusokból áll, akárcsak te. Céljaink vannak, és különleges módszereink, amiket nem tanítanak Roxfortban. De a többi részletet csak fokozatosan, ha már méltónak tartunk arra, hogy tudd, majd közöljük. Feladataid lennének, de ne ijedj meg, nem lesz sok vagy nehéz és nem fog akadályozni a roxforti tanulásodban.
-Köszönöm, de nem élnék a lehetőséggel. –mondta később színtelen hangon a fiú, és felállt.
Ekkor egy pálca szegeződött rá, majd egy kékes fénysugár lövellt felé. Erre kissé erejét vesztve rogyott vissza. Még pár varázslatot irányítottak rá, és kényszerítették, hogy egy kis üvegcsében lévő bájitalt megigyon. Ezután már szinte semmire sem emlékszik, arra sem, hogy hogyan jutott ki tőlük.
A fiú egy halálfaló-szövetség fiatal kéme lett, gyakorlatilag a tudtán kívül... Bizonyos időközönként jelentést kellett adnia és találkozókon titokban megjelenni. Erről persze az égvilágon senki nem tudott, sem a tanárok vagy bárki az iskolatársai közül. Eleinte komoly kényszerítésre szorult, hogy megcsinálja, amit kértek tőle a halálfalók, azonban másodéves korára kifejezetten megtetszett neki ez a világ, és szívesen volt tagja ennek a még csak most éledező, épülő közösségnek. Sikeresen titokban tartotta eddig az egészet mindenki előtt, de ahogy telik az idő, egyre jobban feltűnik a környezetében lévő többi embernek, hogy nagyon más, furcsa, valami nem stimmel vele...
Tulajdonságok: ravasz, rosszindulatú, sunyi, visszahúzódó, precíz, titokzatos, kiismerhetetlen, intelligens, logikusan gondolkodó
Kedvencek
Hobbi: zongorázás, sötét mágiával kapcsolatos könyvek olvasgatása
Kedvenc tantárgy: repüléstan
Legjobb barát/barátnő: nem tart senkit a legjobb barátjának
Szerelme:-
Varázsvilág
Pálca: fenyő, sárkány-szívizomhúr, 12 hüvelyk
Állata: nincs, mivel nincs kivel leveleznie
Vére:mugli származású
Kezdőlap 
