A Három Seprű

Október

Még akkor is, amikor a Három Seprűbe bementünk a délutáni Roxmortsozás során, teljesen elvoltam varázsolva. Nem tudtam hova tenni a délelőtt történteket. Egy dologban viszont biztos voltam, hogy csudiszuperül éreztem magam a bőrömben - de ha kiderülne, hogy az egész csak egy kész átverés-szerű dolog volt, még mindig nem lepődnék meg.
Doppergést kérek, emberek!


(Tudom, a képzelőerőm kifejezetten érdekes. Egy doboló sapkás macska. Gáz. Tudom.)

Na, szóval, hol is tartottam. Ja, megvan. Doboló macska.
Adam Stacks (definíció: az az Adam Stacks, aki harmadikéves korunk óta tetszik nekem, aki a varázsvilág legaranyossabb, leghelyesebb, legmindenebb fiúja, a Griffendél kviddicscsapat hajtója, a hármasikrek egyik tagja. Igen. AZ az Adam Stacks) elhívott a bálra. Ma. Utolsó órában. Asztronómián, a csillagos ég (na jó, plafon) alatt. Van ennél romantikusabb a földön? Nincs!
- Föld hívja CC-t, Föld hívja CC-t - rántott vissza a képzeletemből Susie. Észre sem vettem, amikor visszajött, pedig már egy-egy csésze forró kakaó gőzölgött az asztalunkon. - Hol kalandoztál?
- Eddig nem tudtam mikor elmondani, de… - rágtam a szám szélét izgatottan. - Látod a mellettünk lévő asztalnál azt a lányt és azt a srácot?
- Wow, Ralph nem egyedül van? - nézett nagyot Susie. - Ráadásul egy lánnyal?
- Mostanában sokat voltak kettesben, de nem ez most a lényeg. Tudod ki az a lány?
- Nem, de ismerős - hunyorgott a legjobb barátnőm. Nem, valóban nem a legdiszkrétebb leányzó a földön, de én így szeretem. - Várj, várj, megvan! Ő Bree Stacks, Griffendél, terelő.
- Shhh!!! - próbáltam lehalkítani, hogy ne vonja ránk a figyelmét. Hiába volt egy eléggé hangos alapzaj, azért jobb vigyázni. - De igen. Szóval van a bátyja…
- A zseni vagy a hajtó?
- A hajtó, Adam. Szóval ő...
- Tudom, ki az. Ő az, akibe teljesen bele vagy zúgva évek óta - bólogatott hevesen. - Ajj már, ne részletekben mondd el, mi történt.
- Ha nem szakítanál folyton közbe, még menne is - mosolyogtam, mert tudtam, hogy Susie soha sem fog leszokni erről, mert egy kicsit hiperaktív. Kicsit nagyon. - Szóval Adam elhívott a Halloween Bálba!
- Wow, ne már! - sikkantott fel izgatottan. - Részleteket szeretnék! Most!
Felnevettem a lány reakcióján, bár pontosan tudtam, hogy ez fog történni. Mindent elmondtam neki a legkisebb részletekig. Majd, amikor befejeztem és megbeszéltük, hogy holnap együtt megyünk el Mr. Bailey-hez most, hogy mindkettőnknek van párja, már indultunk is hazafelé. Kár, hogy most csak ilyen rövid időre jöttünk Roxmortsba, de azért nagyon jó volt egy kicsit kimozdulni a kastély falai közül.

- Jól hangzik - mosolyodtam el én is halványan. Valamiért zavarba hozott a kérdése. - Jobb együtt unatkozni, mint egyedül, ebben biztos vagyok.
Belekortyoltam a vajsörömbe, hogy még a habjából is tudjak inni, mielőtt eltűnik. Az a kedvenc részem belőle, mert mindig az jut eszembe, hogy amikor kicsik voltunk, Apu sokszor adott nekünk a habjából egy picit, amikor kicsik voltunk. Apa... Rég írtam neki levelet. Majd, ha hazaérünk, megírom és holnap elküldöm neki.

Bár meglepődtem, de egy pillanatra sem néztem félre a sötét szemeiből. Mármint, azért, hű. Mármint, értitek. Wow. (Szerintem csak azért nem néztem félre, mert az agyam éppen lefagyott és éppen újraindította magát.)
- Te most elhívsz? A bálra? Engem? - kérdeztem vissza, hogy tisztázzuk a helyzetet. Mert még mindig lehet, hogy csak képzelődtem. Vagy hogy poénkodott.

- Nem szeretem a bálokat. Vagy a puccos dolgokat. Vagy az egyberuhákat. Vagy a puccos báli egyberuhákat - próbáltam vázolni a viszonyomat ezzel az egész dologgal. - Viszont a tesóim most mindenképpen mennek, mert van két lány. Úgyhogy szerintem én is kénytelen leszek benézni egy negyed órára. És te? Hogy vagy ezzel az egész mizériával?

- Aham, persze - mosolyogtam rá, majd elkezdtem birizgálni a garbóm nyakát. Mindig is szerettem ezeket a kötött holmikat. Néztem, ahogy elindul a bárpult felé, majd elkezdtem igazgatni a prospektusokat és a szalvétákat az asztalon és elmerültem a gondolataimban. Amikor mondtam a bátyáimnak, hogy most Ralph-fal leszek, egy kicsit (nagyon) meglepődtek. Jó, mondjuk én is ezt tettem volna a helyükben. Szerencsére hamar túltették rajta magukat, mert összefutottak a kviddics csapat pár tagjával. Azért Chase még küldött felém egy utolsó "továbbrasemtámogatomhogyvelebarátkozol"-os pillantást, majd ő is követte a többi srácot. Attól függetlenül, hogy nem volt benne a csapatban, a tagokkal jóban volt.

- Azért egy kicsit hűvös van - léptem be a Három Seprűbe. Az ottani meleg gyakorlatilag arcon csapott és le kellett venni a kabátomat, amit indulás előtt vettem fel, majd rögtön szabad asztalt kerestem magunknak. - Nézd, az ott még üres!
Hogy nehogy valaki előttünk odaérjen és hogy nehogy elhagyjam Ralphot a nagy forgatagban (mert azért voltak emberek rendesen), megragadtam a fiú csuklóját és úgy vezettem a tömegben a kiszemelt asztalhoz.

Így néztem ki (mielőtt még levettem a kabátot). Igen, egy kicsit a hajamat is megigazítottam, de most ne mondjátok, hogy nem illik ehhez a szereléshez az átmenetes haj! Azért jó harmadrészt metamorfmágusnak lenni.